Oravecz Imre MADÁRNAPLÓ


Tavasz

Február  huszonnyolc,
ma szólalt meg először a házi rozsdafarkú,
egy tojó bocsájtotta ki a hangokat,
mely a cseresznyefára szállt,

éneke vidám volt, bugyborékoló,
mint a barátposzáta ódája,
de halkabb, erőtlenebb,
inkább csendes elégia,
mert volt benne valami fájó, szomorkás,
akárha lábadozó örvendezett volna,
ki valami súlyos betegségen esett át.

nem pusztult el,
mikor fel akartam venni,
hogy biztonságosabb helyre vigyem,
hirtelen magához tért, és elszállt,

mintha az összetartozás ereje hozta volna vissza a halálból.



forrás: TANÍTVÁNY  2013/3.   14.p.