Imre Flóra A NAP, AZ SÜT


a nap az süt de mind hidegebb az idő
mintha nem is tavasz lenne nem március
októberi az ég hamis kék drágakő
folyton borzong a bőr borzong a hús a hús

északkeleti szél miért vagyunk mi itt
esendő életünk el-elmosódó ének
a hideg levegőt kortyoljuk mint a gint
átlátszó és erős nem részegít csak éget

miért vagyunk mi itt leitmotív süt a nap
az ég kihűl kihűl kint is bent is a tájék
mint az Isten angyalát olyannak láttalak
ha ideiglenes és mégiscsak ajándék

ha tavaszt már soha de ezt az éneket
és Isten angyala hideg önkívület


forrás: HOLMI  1995. október    (1433. p.)