[...] A pesszimizmus és cinizmus csak akkor érte el legsötétebb mélységeit, mikor a tizenkilencedik században Marx Károly nyilvánosságra hozta a gyárvezetők jelentéseit, melyeket addig a parlament által kiadott "kék könyvek"-ből senki sem olvasott el, és ezzel rávilágított a kapitalizmus minden szörnyűségére. Marx maradéktalanul bebizonyította, hogy a tőke könyörtelen, a Mehrwertet, a profitot hajszolja és semmi sem állíthatja meg, sem a rombolás és a vérengzés, sem a fekete és fehér rabszolgaság, sem a kábítószerek és az iszákosság, ha így egy százalékkal többet keres, mint az emberszeretet gyakorlásával.
Pesszimizmus volt már Marx előtt is. A Bibliában Sámuel könyvei tele vannak vele. Shakespeare a Lear királyban, az Athéni Timonban és a Coriolanusban úgy belemélyedt, hogy alig tudott kivergődni belőle. Ugyanígy járt Swift és Goldsmith is. A bajok eredendő okát azonban egyik sem látta oly világosan, mint Marx. Csapást vágott egy új világ kialakulásának. Ez az új világ nemcsak a modern kommunizmust és szocializmust sugallja, hanem 1941-ben egyként jelszava lett a buzgó konzervatívoknak és az egyházi férfiaknak is.
Ezek elismerik, hogy újfajta világ újfajta emberek nélkül elképzelhetetlen. Ők ezt a "szív átalakulásá"-nak nevezik: A Biblia arra tanít, hogy az emberi szív mindenekfölött hamis és kétségbeejtően rossz. A történelem igazolni látszik a Bibliát. Minél mélyebben hatolunk a történelembe, annál több bizonyítékát látjuk ennek. Nemcsak a görög és római, de még egy fél tucat korábbi, a miénkhez hasonlóan előrehaladott és tekintélyes civilizáció is összeomlott. Bizonyára azért, mert a megmentésükhöz szükséges változtatásokat nem tartotta szükségesnek a változatlansághoz ragaszkodó emberi szív. Így aztán a pesszimisták igazolva látják, hogy az új világ elérése egyáltalán nem remélhető a mi Yahoo-nemzedékünktől, mely napjainkban is mániákusan, bolond fejjel, szorgalmasan öldökli és gyilkolja egymást. [...]
részlet az I. fejezetből, fordította Gombos László
részlet az I. fejezetből, fordította Gombos László