Aztán valaki nagyon idegen.
Ki az? Én vagyok az?
Szememen, szemeden
látom, nem látom? Ami az-
tán valami oly idegen,
neked, nekem?
Hol van, hogy szeretem
a világot, amit szemed világán
meglátok? Olyan árván
látom, olyan árvának, hogy vakon,
hogy borzalom.
Erről csak hallani
is. De legalább én
be tudom vallani,
be próbálom, valamijén.
De csak halálommal lehet enyém.