Tandori Dezső SZÁMOMRA NEM JÖN KI BE



Számomra nem jön ki belőle semmi.
Egy beszélgetéstől többet akarnék.
Érzem, így az egész el fog pihenni.
Az ily érintkezés vágya, mi van még.

Amatőr-kedélyes kis korelemzés.
Pillanatnyi sérülések szava.
Míves ihlet az istenek kegyelmén.
Ellófrálni, jókor menni haza.

Igyekezni, köz-érv rendszerbe rakni.
Jaj-átölelve, szertehadonászva.
Hogy eztán: semmit! Szentül megfogadni.
És hogy sivár e játszma.

Az üdvözült csend lenne a megértés.
A mit-sem-követelés képtelenje.
Erőforrást igényel a kitérés.
Nincs balszerencse, jószerencse.

Lassan csak az elégtelenség.
A világé? Tied?
Zaja üvölt a fejedben. Fejezze csendjét!
Kotyogjon és kattogjon – nélküled.

(És most az egésznek elölről nekieshetek.
De „már” – minek: „még”?)