Együtt vagyunk ma mind a végtelen menetben
királyok és bolondok és szajhák meztelen
halomban és az úton hol út-szél nem terem
pehelyként osztozunk a nem-teendő tetten
és hallatlan szavakban és hangtalan mezőben
nem bujdokolva bőszen de szó- s mező-magunkban
sem innen elgyötörve se visszavágyva onnan
sem érkezve se várva sem pedig elmenőben
együtt vagyunk ma mind és nem lehet határunk
a fény amit időnek becéztünk rettegésből
holott ha nincs történelem a lét semmit sem őröl
a megéletlen élet mélyén suhogva szállunk
a csöndünk átszüremlik az ordenáré lármán
együtt vagyunk ma mind a szellem lakomáján
forrás: Élet és Irodalom, 1976. július 17. (13.o.)