Ady Endre
AZ ELREJTETT ARCOK




Bosszús, bolond, béna vagyok,
Aki bírtam annyi harcot
S kit a farkas-szem meg nem ölt,
Megölnek az elrejtett arcok.

Mint orvok, úgy rejtőznek el
Titok-takarókba zárva.
Néhány nyár óta nincsen arc,
Csak csúfolódó, csúnya lárva.

Én már alig-alig bírom,
Talán mert érzem a végem:
Medréből tán holnap kicsap
Az én dagadt őszinteségem.

Közel és távol hazugak,
Gúnyos rejtők csúf csapatja,
Szép volna látni e hadat:
A lárva-bontást hogy fogadja.

Hiszen semmit se akarok,
Csak csúf lárvákat levenni
S látni meztelen arcokat,
Melyeken nincs mez, festék, semmi.

Egyszer néznénk farkasszemet,
Kivoltunkat egyszer lássuk,
Horkantan egyszer hadd legyünk
Egymásnak kemény Messiásuk.



Imre Flóra

A SZÍNÉSZ MONOLÓGJA

 

 
talán szemérem az amivel elkezdődik
úgy mondani magam hogy nem is én vagyok
messzi történetek idegen szereplőit
szívni húsomba és nem ami adatott
 
azt élni csak hanem nyújtózva lehetőkig
álarc álarc mögött szerepek stílusok
testébe oldani ezt a "nagyon merő"-t itt
az ember élvezi hogy ő maga titok
 
egy darabig de jön egyszer egy pillanat
nézed idegenül lesminkelő kezed
és a tükör előtt próbálgatod magad

ráncok és sima arc ez is az is szerep
ki vagy és merre vagy álarc álarc alatt
blank jambusban beszél álom s emlékezet

 

 

Simonyi Imre

KILENC FINTOR

1.
A jóságon kívül nincs semmi jó.
S szép is csak az tud lenni ami jó.
S a jóban éppen az a csodaszép
hogy jó.
            Ezért csoda. És ettől szép.

2.
A jelent ne firtassuk
ez nem vezetne jóra 
ellenben a jövőt 
majd meglátjuk (ha igaz) 
ámde a múlt 
időnként 
változtatásokra szorul 
bizony
 
3.
 amiként az igazság akár tévedhet is 
de soha nem hazudhat 
valamint az áruló száján 
a Himnusz is nemzetgyalázás 

4.
a kérdés elhangzott az éjben
világos kérdés hangzott el az éjjel 
ám az is meglehet: világos nappal 
hangzott el egy sötét kérdés — verőfényes délben

azóta egyre elborultabban 
tűnődsz egy kristálytiszta válaszon 
          vigyázz!           
sötét kor vár világos választ 

5.
aki módszeresen figyeltet
— ott a túloldalon
azt a ripőköt jól figyeld meg 
 
6.
békeHARC meg TARTÓSbéke: 
e kettő kell nekem 
holnap reggel e két okból 
végrendelkezem 
 
7.
Mostan már senkit sem szeretsz. 
Senkit? Talán: semmit! Így  pontosabb. 
Mert hisz a senkik jelentik a semmit. 
S így kettesben valahogy roppant fontosak. 

8. 
egyszál ember eltiprásához 
elegendő egy pár csizmasarok 
vagy egy orvlövész 
akár egy jó helyütt elejtett  
rossz szó 
ám de hogy egymillió tíz millió 
rengeteg-millió ember?!
ehhez már beleegyezés szinte együttműködés 
hogy ne mondjam: 
cinkosság szükségeltetik. 
 
9. 
a kárhozatot szimatoltam 
mindennemű üdvtanokban 
ugyanezért messze elkerültem 
a vallásalapítókat 
valamint követőiket 
egyszóval 
távolállottam a vallásoktól 
beleértve az ateizmust is 
természetesen
 
 
 


Simonyi Imre

József Attila No. 2

 
 "Nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet."
Életed és műved eme legokosabb intelmét 
képtelen voltál megszívlelni s alkalmazni. 
Ez lett a halálod. Igaz, hogy halhatatlanságod is.
 
Mondd, megérte?

Kányádi Sándor

AHOGY

 

ahogy tenyered homlokodra
ellenzősíted meg-megállva
ahogy el-elmagányosodva
meg-megszállsz egy-egy éjszakára

ahogy az üres polcra bámulsz
s nem hiányoznak már a könyvek
ahogy reggelente az ágy húz
és nem-fölkelni volna könnyebb

ahogy otthonod még hiányzik
van-e otthonod igazában
ahogy a szó is el- s kivásik
az otthonokban most lakás van

ahogy nyelved a rímre rájár
mint ujjaid a billentyűkre
ahogy foncsorosodva már-már
arcod lesz tükrödnek a tükre

ahogy a tűznek csak a korma
senki senkinek számadással
ahogy elfacérul a forma
s a múzsa markát tartva házal

ahogy az ismerőst felejted
s az ismeretlen ismerősül
ahogy a rég magadba-rejtett
titok veled öregszik őszül

ahogy az isten észrevétlen
beléd épül minthogyha volna
ahogy te is valamiképpen
vagy a ház és annak lakója

ahogy az erek mint a húrok
aztán csak száll elszáll a lélek
vagy sortűz nyomán tova surrog
rajban akár a seregélyek

 

1964