A csontjaimban most valami fáj:
egy régi tél, egy gyermekkori nyár,
egy jövőbeli összeütközés,
melyhez megőrzött rugalmam kevés?
Valami sajog, s különös nekem,
hogy nemcsak lelkem bántja életem,
a szívem, mely mint szomorú rokon,
máskor is szótlan ül a romokon,
s mikor csupáncsak őt éri a kés
a többi szervnek még nem szenvedés,
A gyermeteg gyáva többi, jaj,
patáliát csap, hogyha csöppnyi baj,
ha villanásnyi is csupán a kín.
Bölcsek s bolondok lakják boltjaim.
Esős idő, zord esték vándora,
ha bekopogsz hozzám, vigyázz, hova !