A világ peremén blogból 2008. október 30.
Normális angyalos emberrel meg még nem is találkoztam, bár nem zárom ki, hogy létezik olyan. Szent Ferenc olyan volt. De a magányt ismerem, az elvágyódást is, és azt is, hogy kínjában valami vesszőparipánál köt ki az ember és rágörcsöl. Az a félelem is ismerős, hogy velem maradnak-e ezek a végső kapaszkodók. (Én már megtapasztaltam azt is, hogy el tudnak hagyni a lovak és az angyalok, és nincs a dologban semmi félelmetes, inkább furcsa, hogy eddig itt voltak, nem járt ez nekem. Csak az ürességérzés, hogy mi a frásznak maradtam én itt? Na, az rossz.)
innen
Marcus Aurelius ELMÉLKEDÉSEK
Tizedik könyv
3. Ami ér, az vagy úgy ér, hogy elviselésére elegendő az erőd, vagy úgy, hogy képtelen vagy elviselni. Ha olyasmi ér, hogy elviselheted, akkor ne zúgolódj, hanem erődhöz képest tűrj! Ha elviselhetetlen, akkor se zúgolódj, mert ha veled végzett a baj, maga is felőrlődik. De ne felejtsd el, hogy a természet megadta az erőt mindannak elviselésére, aminek elviselhetővé, tűrhetővé tétele csak a te ítéletedtől függ, hiszen fölfoghatod úgy is, hogy teljesítése hasznodra van, sőt kötelességed.
Huszti József fordítása
forrás
John Cage A csend c. könyvéből
Hosszú és viszontagságos utazás után egy fiatal japán megérkezett egy erdő mélyére, ahol az általa választott tanító a maga építette házban élt. Amikor a tanítvány megérkezett, a tanító lehullott leveleket söprögetett. A fiatalember üdvözölte a mesterét, de nem kapott választ. És egyetlen kérdésére sem érkezett felelet. Megértvén, hogy bármit tesz, nem képes magára vonni a mester figyelmét, a tanítvány elment ugyanennek az erdőnek egy másik részébe, és házat épített magának. Évekkel később, amikor hullott leveleket söprögetett, megvilágosodott. Akkor mindent eldobott, az erdőn keresztül elrohant a tanítójához, és azt mondta: - Köszönöm.
Az idézet John Cage A Csend c. könyvéből való
A történet
Isten, látva a világ romlását és az emberek tehetetlenségét, jóakaratú üzenetet küld a Földre. Azt üzeni, hogy a gondjaival viaskodó emberiség feltehet neki két kérdést, és ő válaszolni fog. Eme isteni kegy hallatán azon nyomban össze is ülnek a világ legbölcsebb tudósai és, tanakodni kezdenek. Telnek-múlnak a napok, okosabbnál okosabb javaslatok születnek, de hiába sereglettek össze a legkiválóbb matematikusok, fizikusok, és filozófusok, nem tudnak közös nevezőre jutni.
Végül – mert már nagyon sürget a határidő – a földi bölcsek bölcse azt tanácsolja, mondjanak le a két kérdés egyikéről, áldozzák fel, és első kérdésként kérdezzék meg magát az Istent, hogy mi a helyes kérdés. A tudósok a kimerítő és terméketlen viták után örömmel fogadják a javaslatot. "Mi a helyes kérdés?" , kérdezik Istentől. És Isten válaszol:
"Mi a helyes kérdés?"
forrás
Károlyi Amy ORSZÁG LILI HALÁLÁRA
Talán kijátszom a halált,
nem várom meg, amíg kopog,
halok, mielőtt meghalok.
Nem akarok a rémtől félni,
szégyen a futás, én futok,
halok, mielőtt meghalok.
Öreg kezével fojtogasson?
Valami cselt kigondolok,
halok, mielőtt meghalok.
Nem várom meg az aggság jöttét,
a vánszorgást és a botot,
elmegyek, olyan észrevétlen
csukok be ajtót, ablakot,
hogy nem veheti észre mentem,
s halok, mielőtt meghalok.
A csontszínű kegyetlen mester
majd leforrázva toporog
a madártalan kalit mellett:
holtan már meg nem halhatok.
Rainer Maria Rilke AZ IDEGEN
Nem törődött már a többiekkel,
nem felelt, fáradtan állt csak ott
s újra elment; mindent elhagyott.
Éji út s ha úton kél a reggel:
néki nászi éjnél többet ér.
Átélt már olyant, mikor a mély
égből szinte szúrt ezernyi csillag
s rejlő láthatárok mind kinyíltak
s mint egy harc, úgy hullámzott az éj;
és olyant, mikor a hold kibukkan
hirtelen zsákmányolt kis falukkal
s mikor ápolt parkok mélyén ódon
kúriát emelt elé az éjjel,
mintha egyszer lakta volna régen,
félrehajtott fővel állt az úton,
majd továbbment, mert jól tudta, sok
útja van még, űzi már a lélek,
hívják új hidak, utak, vidékek
s távol, túlzott hírű városok.
S mind elhagyni, mindent, mindig, újra
s vágytalan, csak úgy, seholsem élvén,
hagyni hírt és birtokot.
Mégis, piacokon, város szélén,
egy-egy kút síkosra járt kövénél
úgy érezte, hogy övé az ott.
Radnóti Miklós fordítása
Anthony de Mello történeteiből
Egy látogatónak, aki úgy mutatkozott be, mint az Igazság keresője, ezt mondta a Mester:
- Ha valóban az Igazságot keresed, akkor van valami, amire mindenek felett szükséged van.
- Tudom. Az igazság szenvedélyes szeretete az.
- Nem. Állandó készenlét annak elismerésére, hogy tévedhetsz.
Jakubinyi Györggyel készült beszélgetésből
Az Úr Jézus sohasem beszélt arról, hogy a világ végén mindenki keresztény lesz.
A kereszténységről úgy beszélt, hogy az felkiáltójel lesz ezen a földön. Hegyen épült város, tartóra helyezett mécses, amit nem lehet elrejteni. Vagy kovász. De sohasem mondta, hogy az egész tészta kovász lesz, vagy hogy az egész emberiség az ő követője lesz.
A kereszténységnek mindig megmarad az a feladata, akár sokan vagyunk, akár kevesen, hogy felkiáltójel legyen a társadalomban.
C.G. Jung egyik leveléből
Ahelyett, hogy magunk viselnénk el magunkat, azaz keresztünket, Krisztust terheljük megoldatlan konfliktusainkkal. Odaállunk az Ő keresztje alá, de a világért sem a magunké alá. Aki ez utóbbit teszi, eretnek, önmegváltó, "pszichoanalitikus" s Isten tudja, mi még. Krisztus maga vitte a keresztjét, és az az ő saját keresztje volt. Idegen és már más által hordozott kereszt alá állni bizonyára egyszerűbb, mint saját keresztünket cipelni környezetünk gúnyolódása és megvetése közepette. Így persze szépen betartjuk a hagyományt, és kegyességünkért dicséretet kapunk. Ez jól szervezett farizeusság, és rendkívül keresztényietlen dolog. Aki imitálja Krisztust, s van annyira - mit ne mondjak - szégyentelen, hogy Krisztus keresztjét akarja magára venni, miközben a sajátját sem bírja elhordozni, az véleményem szerint a keresztény üzenet ábécéjét sem értette meg...
Kosztolányi Dezső írása Csehov Három nővér (részlet)
Csehov tudta, hogy a torokfájás elmúlik, a gyomorrontás rendbejön, a tapasz és a kenőcs behegeszti a sebeket, de az élet unalma, igazságtalansága, csömöre, céltalansága örökkévaló s a betegeket még talán meg lehet gyógyítani, de az egészségeseket soha. [...]
[...]minden értelem nélkül, mint az életben szokott történni, s minden megváltozik, minden a régiben marad, minden eltörik, mindnyájan megvénülnek, elfáradnak, összeroskadnak, elhasználódnak, akár a tárgyak, fáj a fejük is, a szívük is, megbűnhődnek jók és rosszak, s nincs megoldás, nincs magyarázat.
Kurdi Imre IMMÁR AZ IDŐ
Egyszer majd elmúlik ez is:
ez a már fájdalomnak
is alig nevezhető, mi is, leginkább
talán hiánya
valaminek, ami volt, ha igaz,
és amire már csak úgy
emlékezünk, hitetlenkedve, mint
régi fényképekről visszanéző
egykori önmagunkra, akit számtalan
réteggel takart el
immár az idő.
Forgách András Aki nincs (63. és 64. történet)
63. Az összefüggésről I.
– Az emberek folyton összefüggéseket keresnek – mondta Chan Chu –, és rengeteg összefüggést találnak. Voltaképp annyi összefüggést találnak, amennyit keresnek. Hogy mi függ össze mivel, arról sejtelmük sincs. De erről is valami összefüggés jut az eszükbe.
64. Az összefüggésről II.
– Engem az összefüggések sohasem érdekeltek – mondta Chan Chu. – Az sem érdekel, hogy mit jelent magában valami külön. Az sem, hogy jelent-e egyáltalán valamit az a valami. Az sem, hogy valami-e egyáltalán. Nézni szeretem.
– Ami összefügg valamivel, az már nincs.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)