R. M. Rilke Az angyalok

Die Engel

Sie haben alle müde Münde
und helle Seelen ohne Saum.
Und eine Sehnsucht (wie nach Sünde)
geht ihnen manchmal durch den Traum.

Fast gleichen sie einander alle;
in Gottes Gärten schweigen sie,
wie viele, viele Intervalle
in seiner Macht und Melodie.

Nur wenn sie ihre Flügel breiten,
sind sie die Wecker eines Winds:
als ginge Gott mit seinen weiten
Bildhauerhänden durch die Seiten
im dunklen Buch des Anbeginns

. . . . .

A szája mindnek méla, bágyadt,
a lelkük fényes, végtelen.
S valami vágy (tán bűnre vágynak)
álmukban néha megjelen.

Egymáshoz mind hasonlít egyként.
Az Úr kertjének hajlatán
hallgatnak, néma hangközökként
az Ő hatalmas dallamán.

De egy-egy szárnymozdulatukra
a lég örvénnyel megtelik,
mintha szobrászkezébe fogva
az Úr lapozná sustorogva
a Kezdet súlyos könyveit.

Nemes Nagy Ágnes fordítása

R. M. Rilke Az angyalok

Die Engel

Sie haben alle müde Münde
und helle Seelen ohne Saum.
Und eine Sehnsucht (wie nach Sünde)
geht ihnen manchmal durch den Traum.

Fast gleichen sie einander alle;
in Gottes Gärten schweigen sie,
wie viele, viele Intervalle
in seiner Macht und Melodie.

Nur wenn sie ihre Flügel breiten,
sind sie die Wecker eines Winds:
als ginge Gott mit seinen weiten
Bildhauerhänden durch die Seiten
im dunklen Buch des Anbeginns.

. . . . .

Mindegyiknek fáradt a szája,
s szegélytelen fénylelke jár.
S vágya (a bűnre, akár ha),
olykor, jön, álmon át, akár.

Hasonlóságban mindenükkel:
Isten kertjén, hallgatagok.
Ő-hatalmán sok-sok szünetjel,
általa tagolt dallamok.

...Csak amikor szárnyuk terítik,
ébresztenek egy-egy szelet:
mintha Isten lapozna még itt,
szobrászkézzel hogy egyre így nyit
sötét könyvet, kezdeteket.

Tandori Dezső fordítása

Kárpáti Tamás Gyötrődő angyal

forrás

Tandori Dezső Koan III.

Némaság a hang helyett.

De a némaság mi helyett?

Muzsnay Ákos Idézet

forrás

Szilágyi Domokos Sorok egy tébolyda falára

Se mentség már, se menedék.
Ítél  – ha lesz – a maradék.
Nem kiút – épp csak út a tett.

Nádler István Cím nélkül

forrás

Imre Flóra AMELYBEN MAGÁZÓDIK ISTENNEL

És most hová? Az útnak itt a vége.
Hol a hajó, lehet hajó nekem,
hogy átvigyen valami túli révbe
ezen a végső, roppant tengeren?

Ó, az az út! Eleven seb a lábam,
szárizmaimban izzó vashuzal -
Mennyit mentem! Magát mégsem találtam
se lényeiben, se tárgyaiban.

Nem, nem igaz, hisz folyton megtaláltam,
maga volt minden fény és értelem,
maga virágzott tavasszal a fákban,
maga kéklett fel őszi reggelen.

Rátaláltam és el is veszítettem.
Mindenben ott volt, s mégsem volt sehol.
Hisz éppen ez a megérinthetetlen
csoda hajszolt, mint kopót a nyomon.

És hiába. Mert minden földi testben,
combok, karok, vállperecek mögött
- tudnia kell - én csak magát kerestem,
s mindig porrá vált ujjaim között.

És most hová? Ezen a szürke parton
tanácstalanul keresem nyomát.
Mint a sziklák, olyan kopár az arcom,
lefoszlott rólam ez a szép világ.

S értelmetlenül feszülnek az izmok,
s a levegő is itt olyan nehéz.
Mert ameddig test, szabadulni nincs mód.
Minden szenvedés testi szenvedés.


megjelent a RONDÓ c. kötetben, 5 - 6 p. Tevan kiadó, 1992

Pantokrátor

Oravecz Imre Felhívás hátrálásra

Ne ragaszkodj semmihez,
ereszd el a hegyet, a rétet, az alkonyt, a rigókat, a tücsköket,
szakadj le a világról,
légy szabad,
mire menned kell.