Jang Csu - Egy mondat
Tisztességgel tegyétek dolgotok, de semmit se tegyetek abban a hitben, hogy tisztességesek vagytok.
Cselényi Béla
Betlehemi happening
Mária: Jöjjenek, jöjjenek csak be,
napkeleti bölcsek, királyok!
Maguk is jöjjenek, pásztor atyafiak!
Vetkőzzenek le csak nyugodtan.
[A királyok és a pásztorok teljesen levetkőznek és illedelmesen várják, hogy hellyel kínálják őket].
Mária: [zavartan, de szívélyesen]:
Nem úgy gondoltam, magos fejedelmek!
Nem úgy gondoltam, jó emberek!
Bőven elegendő,
ha csak porfogó köntösüket
akasztják a mestergerendára.
[A királyok és a pásztorok visszaveszik ruháikat, csak porfogó lebernyegeiket hagyják felakasztva a mestergerendán.]
Mind: [Beszélgetnek szeretetben, békességben.]
Üstökös: [Még látszik.]
Budapest, 2007.XII.25.
Vas István BOCCHERINI SÍRJA
Ide is? Minek? Még egy félgótikus
Kis csíkos templom, amit elrontottak belülről.
Alja-barokk. Szerencse, hogy sötét van.
Gyerünk innen. De várjunk, ott valami fehérlik.
Egy hatalmas orr, egy domború fej, a falban. És alatta egy lant?
No, nézzük csak meg. Boccherini sírköve.
Hogy kerül ide? Persze, Luccában született,
Bár Madridban élt. Hiszen emlékszel talán
A Madridi őrjárat-ra lemezen.
De én nem ezt hallottam tőle először.
Elég későn hallottam a nevét is.
És a hely meg az idő is eléggé furcsa volt.
Gödöllő, tornaterem. Voltunk benne százan.
Még többen is. Egy kevés rohadt szalma.
Onnan pedig kimenni csak az udvarra lehetett,
Ahol vastagon állt a hó, abban mosakodhattunk,
De aztán - emlékszel? hideg tél volt - keményre fagyott,
Különben is televizelték - de hiszen emlékszel, egyszer
Bejutottál, megvesztegetted az őrt és kivittél mosakodni.
Képzelheted, milyenek lettünk két hét múlva.
De nem én Voltam az egyedüli költő a tornateremben.
Ott volt Dilinós Dönci, aki nem sokkal azelőtt
Fasiszta cikkeket írt, de mióta rájárt a rúd,
Már csak arról beszélt, hogy kiket kell akasztani.
És ott volt egy másik, aki később a zömök vezért
Olyan szép versekben dalolta meg, de igazi
Költő volt néha, és meg kell hagyni azt is,
Hogy jó bajtárs volt és remekül viselkedett:
Bakancsával fenyegette a megfertőzött zsidókat
Akik a német katonák dalát, a Márikám-at énekelték odabent.
De nem ők voltak a vigaszom, hanem egy vöröshajú nyomdász,
Aki hetykén és gúnyorosan viselte el, ami történt.
A Boccherini menüettjét is ő fütyörészte egész nap,
Azt a gúnyos, pizzicatós menüettet,
Amely csúfot űzött mindenből és magából
A menüettből is. Amikor tífusz ellen
Oltottak be minket, és a katonaorvos megjegyezte,
Hogy eléggé piszkosak vagyunk, akkor is
Ezt sziszegte fülembe, és valahányszor elkenődtem,
Elkezdte dúdolni külön énnekem, és ettől
Visszatért belém a bátorság, és nevettem újra.
Aztán, hiszen tudod, hamar kikerültem onnan,
Mert kivétel voltam többnyire, ő pedig ki a frontra,
Ahonnan haza is jutott, isten tudja, miképpen,
Be is lépett a pártba, de régóta nem hallottam felőle,
Azt sem tudom, nem vándorolt-e ki valamilyen alkalommal.
De most itt a sötét templomban eszembe jutott,
És gondolatban térdet hajtok, de nem Ferencnek,
A szelídnek, a szegénynek, a szuperköltőnek, a szentnek,
Hanem a gúnymenüettnek, Boccherini pizzicatóinak,
Meg Rottmann Andornak (akinek nyugodtan kiírhatom a nevét,
Mert megmagyarosította később, csak elfelejtettem, hogy mire),
Meg C-nek, aki ott lakott akkor, közel a gödöllői tornateremhez,
Amit nem tudtam, hiszen még nem ismertem abban az időben,
De később, amikor még rosszabbra fordult a sorsom, elrejtett magánál,
Meg A-nak, aki ugyancsak megmentette az életemet,
És K-nak, a koszorútlanul kimagasló költőnek, akit
Titkos követségbe küldtem hozzád és aki belépve
Összecsapta bokáját és "K. L. miniszteri titkár",
Így mutatkozott be a zsidótlanító osztag
Állig fölfegyverzett parancsnokának,
Nem beszélve néhány nőről, akinek a nevét
Nem írom le, mert nem szívesen szerepelnének együtt e papíron
Szóval, mindenkinek e sötét templomban, aki akkor
Az ép eszemet megőrizni segített.
Dobai Péter Az emlékezésben nincsen múlt idő
Az emlékezésben nincsen múlt idő!
Fenyegető jelen és agresszív jövő
- de már időktől független -
van az emlékezésben, az emlékekben...
A régi fényképekben, régi levelekben,
képeslapokban, táviratokban oly eleven
a múlt és oly lélegzetnélküli a jelen - - -
Fenyegető jelen és agresszív jövő
- de már időktől független -
van az emlékezésben, az emlékekben...
A régi fényképekben, régi levelekben,
képeslapokban, táviratokban oly eleven
a múlt és oly lélegzetnélküli a jelen - - -
Károlyi Amy TIZENKÉT NAP
Az a tizenkét nap, az a tucat este,
az a tizenkétszer búcsúzás,
egymásután tizenkét elmúlás.
Azok a Gulácsy-látta, furcsa árnyak,
szél-ingatta köpenyű üldözők,
s a falba beleépült jaj-ok, sirámok,
mik átborzongatják a levegőt.
S az a kapu, a sónehéz és barna,
a küszöb, amit százszor léptem át,
míg a kapuban mereven nézett,
az angyal, aki a kapuban állt.
S ki ott álltam az út-elágazáson,
akár egy lámpavas oly egyedül,
s a baljós felhő-népet nézegettem,
mik által-úsztak kívül és belül.
S a búcsúzó, hol felszínen jelent meg,
hol az Acheron mélyébe szállt,
így váltogatva életet, halált.
S kik nézték ezt a furcsa csolnakázást,
megcsapta őket a Hadeszi-i szél,
nézték, hogy bukkan fel a búvár,
mielőtt elnyeli a mély.
az a tizenkétszer búcsúzás,
egymásután tizenkét elmúlás.
Azok a Gulácsy-látta, furcsa árnyak,
szél-ingatta köpenyű üldözők,
s a falba beleépült jaj-ok, sirámok,
mik átborzongatják a levegőt.
S az a kapu, a sónehéz és barna,
a küszöb, amit százszor léptem át,
míg a kapuban mereven nézett,
az angyal, aki a kapuban állt.
S ki ott álltam az út-elágazáson,
akár egy lámpavas oly egyedül,
s a baljós felhő-népet nézegettem,
mik által-úsztak kívül és belül.
S a búcsúzó, hol felszínen jelent meg,
hol az Acheron mélyébe szállt,
így váltogatva életet, halált.
S kik nézték ezt a furcsa csolnakázást,
megcsapta őket a Hadeszi-i szél,
nézték, hogy bukkan fel a búvár,
mielőtt elnyeli a mély.
Rilke levélrészlet
Ahhoz, hogy egy dolog szóljon hozzád, kis ideig úgy kell bánni vele, mintha ő volna az egyetlen létező, mintha egyedülálló jelenség volna, amely szorgos és kizárólagos szeretetednek köszönhetően a Világmindenség középpontját foglalja el, és amelynek ott, azon a kiváltságos helyen, szolgálnak az Angyalok.
Baladine Klossowskának 1920. december 16-án
Villányi László Ringat bennünket
Luca napján
búzaszemeket ültetsz egy cserép földbe.
Napokig csak feketeséget látunk,
már-már a napfény hiányát,
az ültetés mikéntjét okoljuk.
Aztán egyik napról a másikra
zöldelleni kezd a föld,
mire eljön karácsony, magasra nőnek a hajtások.
Álmodban nyári szél fújja őket,
fekszünk a hullámzáson,
én félelmemben evezni próbálok,
de biztatsz, engedjem el magam.
Érzem is: könnyű már testünk,
ringat bennünket a búzamező.
búzaszemeket ültetsz egy cserép földbe.
Napokig csak feketeséget látunk,
már-már a napfény hiányát,
az ültetés mikéntjét okoljuk.
Aztán egyik napról a másikra
zöldelleni kezd a föld,
mire eljön karácsony, magasra nőnek a hajtások.
Álmodban nyári szél fújja őket,
fekszünk a hullámzáson,
én félelmemben evezni próbálok,
de biztatsz, engedjem el magam.
Érzem is: könnyű már testünk,
ringat bennünket a búzamező.
Balthus Visszaemlékezés-éből / Fotó feleségével
Mindig ugyanaz jár a fejemben: átírni a dolgok, a lények varázsát és lassú ernyedését, azt a másik életet, ahonnan mindazt veszik, amijük van. A lázas benyomást, amit angyalszárnyak borzongatnak. Vagyis [azt szeretném], hogy hallatszódjanak az átkelő angyalok súlyos és törékeny szárnycsapásai!
Amikor angyalokról beszélek, nem jelenti szükségképpen, hogy vallás és festészet össze lennének kötve. Semmi más valós viszony nincs közöttük, csak az a vékony szál, hogy mindkettő a végtelenre és a láthatatlanra irányul.
Pannonhalmi Szemle 2007 (XV) 3/3-4 Varga Mátyás fordítása
* * *
Balthus és felesége Setsuko Ideta
forrás
Kempis Tamás - 1 mondat
Csak Istennel és az ő angyalaival kívánj bizalmas jóviszonyban lenni, az emberek ismeretségét kerüld.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)