tanulj, hogy tanusíthasd:
mozdulatlan bennünk a sikoly
akár a zuhanás előtt tétovázó szikla
az egyensúly bódulatában, –
Thinsz Géza
Rossz vége lesz ennek itt, urak,
és ez előre megjósolható.
Kicsinyes győzelmek mámorában,
az idő bozótos senkiföldjén élünk,
de előbb-utóbb az egyikünk feje,
aztán egy másiké is, a porba hull.
És így tovább. És így tovább.
A sor tetszés szerint folytatható:
egyszerű számtani haladvány.
A szégyenletes esemény persze,
ideig-óráig valahogy elodázható.
Mások szerint, szerencse dolga az egész,
nem segít itt semmiféle furfang.
A sorsát így-úgy mindenki végigéli;
de nyomorult áldozatként
bukik a föld alá a cinkos is,
s ez – vigasznak ugyan kevés –,
mégiscsak erőt ád, urak,
mégiscsak megnyugtató.
forrás: Az idő vonulása c. kötet, Magvető kiadó, 1980. Bp. 51.o.
