Mestyán Ádám INTEGESS MAJD
Tégy több csodát, integess a végekről,
ha elmész, hogy maradjon valami emlék,
valami kézzel nem fogható s ne félj sötétben,
lesz más lovag, aki még pajzzsal is véd.
Húst tejjel ne keverj, tudod, tiltja a törvény,
vért vérre hányj, azt lehet, ha más nem maradt –
sérteni ne sérts, pont elég, ami szétszakadt,
s ha már nem adsz, glóriát vonj fejem fölé.
Integess majd, de még szedd fel a morzsákat,
némi tisztaság nem árt, ha fáj ez az élet,
ez a hely, ez a heg, ez a héj,
és ha elmész, ne félj, ne félj, ne félj.
forrás: Mozgó Világ, 2000/9. 50.p.
ha elmész, hogy maradjon valami emlék,
valami kézzel nem fogható s ne félj sötétben,
lesz más lovag, aki még pajzzsal is véd.
Húst tejjel ne keverj, tudod, tiltja a törvény,
vért vérre hányj, azt lehet, ha más nem maradt –
sérteni ne sérts, pont elég, ami szétszakadt,
s ha már nem adsz, glóriát vonj fejem fölé.
Integess majd, de még szedd fel a morzsákat,
némi tisztaság nem árt, ha fáj ez az élet,
ez a hely, ez a heg, ez a héj,
és ha elmész, ne félj, ne félj, ne félj.
forrás: Mozgó Világ, 2000/9. 50.p.
Baróti Szabó Dávid (1738- 1819)
FELFORDÚLT VILÁG
Hatalmas Isten! melly gonosz, melly átkozott
Üdőket értünk! megveszett az egész világ,
S töviből kifordúlt. Nincs igazság, nincs hitel
Az emberek közt. A szegények, özvegyek,
Árvák hamissan elnyomattatnak. Csalás,
Uzsora, ragadozás, hitszegés uralkodik;
A testi kívánságok, a paráznaság,
Fő-polcra léptek; a szemérmet elvetett
Leányok eltenyésztek, a vólt büntetés
Alól ki lévén véve: már a házasság-törés
Szokási vétek. – Hány paraszt legény fija
Lett s lessz ez úttal úrfi! hány nemes fija
Lett szolga s béres! Jaj! sokan Sodomát veszik
Tárgyúl magoknak fajtalanságok dühös
Véghez-viteliben; csak szemenként látszatik
A konkolyok közt búza: nincs ezer között
Eggy jó! Veszélyben forog az is, mert a gonosz
Példák előtte vannak és kecsegtetik.
Őrizze lelkét, dugja bé fülit, szemit:
Kinevetik, eszelős vagy bigót nevet visel. –
Elhagytak alkotmányid, Isten, tégedet!
Törik, tapodják szent igaz törvényidet:
Óltárid elpusztultak; elvitték arany
S ezüst edényid; elverettek papjaid,
Akiknek hálálhattuk, hogy régen le nem
Szállott fejünkre mennyköved. Nem kellenek
Már a világnak a te szolgáid, neved
S törvényid hirdetőji. Más vallást koholt
Az esztelenség: már csak a természetet
Vagy észt imádják a bolond bőlcselkedők.
Már a nagyokból mind kihalt isméreted:
Csak a szegénység tart veled, s ez is kevés.
Éhség, hadakozás s más egyéb csapás haszon
Nélkűl sanyargat. Megvakultunk: ostorid
Sem hisszük, és azt véljük, hogy történetek
Ez már utolsó büntetésünknek jele! –
Irgalmas Isten! mi gyönyörűséged leszen,
Ha vétkeinkért e világgal eltörölsz
Nagy vízözönnel vagy tüzes vésszel? Tekénts
Fiad sebeire, mellyet érettünk neked
Esedeznek! Ezeket és nem a mi tetteink
Nézvén, szemünkről verd el a vastag ködöt.
Részlet Márai Sándor EURÓPA ELRABLÁSA c. útirajzaiból
X. kérdi, mi az, ami odahaza a legnehezebben viselhető? Csak azt felelhetem, a gyűlölet.. Az anyagi gondok, a társadalmi berendezkedés gyermekbetegségei, egy műveletlen társadalom veszélyes reflexei az idő kérdéseire: mindezt el kell viselni. De a gyűlölség légköre, amely otthon körülvesz, csakugyan nehezen viselhető el. Osztályok,felekezetek,fajták, mindenki gyűlöl mindenkit... ebben nehéz élni, lélegzeni, embernek, írónak maradni.
forrás: Márai Sándor Európa elrablása, Helikon kiadó, Budapest, 2008. 70.. p.
Beney Zsuzsa LÁBUJJHEGYEN
Csöndesen, lábujjhegyen menni el.
És előtte hallgatni. Nem utolszor,
hanem most látni először a földet,
a borszínű tenger hullámait.
A hajókürtre meg sem rezzenni. Beállni
a sor végére, mint abba a sorba.
Lassan araszolni át az idő
maradékán, már súlytalan teherrel.
Tudni: ez az egyetlen feladat,
amely még vár, ez az egyetlenegy,
amit teljesítened kell, hogy majd szabad légy.
Egyetlen, amit nem te teljesítsz.
forrás: Liget 2003/7.
És előtte hallgatni. Nem utolszor,
hanem most látni először a földet,
a borszínű tenger hullámait.
A hajókürtre meg sem rezzenni. Beállni
a sor végére, mint abba a sorba.
Lassan araszolni át az idő
maradékán, már súlytalan teherrel.
Tudni: ez az egyetlen feladat,
amely még vár, ez az egyetlenegy,
amit teljesítened kell, hogy majd szabad légy.
Egyetlen, amit nem te teljesítsz.
forrás: Liget 2003/7.
Baróti Szabó Dávid (1739 - 1819) Eggymás ellen törés
Tabi László Mi újság?
- Bocsánat, hogy megszólítom uraságodat, de már a Nagymező utca óta töröm a fejemet, hogy honnan ismerem. Nem tetszik véletlenül Krakovainak lenni?
- Nem. De nekem is úgy tűnik, hogy már találkoztunk valahol. Nem járt ön fel egy időben Blasztikalanovics Lipiékhez römizni?
- Nem. Ellenben alapítótagja voltam az újkécskei úrikaszinónak ezerkilencszáznyolcban. Talán onnan?
- Sosem jártam Újkécskén. Hanem volt nekem egy zokninagykereskedésem ezerkilencszázhuszonnyolcban, a Gül Baba utcában. Huszonkilenc májusában égett porrá. Tán oda járt be uraságod?
- Az idő tájt Kalkuttában éldegéltem. Ejnye csak, nem vett részt ön Sir Raleigh Patterton kelet-indiai elefántvadászatán?
- Aligha. Legalábbis nem emlékszem rá.Pedig bizonyos, hogy ismerjük egymást. Nem tetszett Vácott raboskodni ezerkilencszázharminc és harmincöt között?
- Nem.
- Gondoltam, onnan. Tudniillik erős felindulásban elkövetett emberölés miatt ültem ott. Megcsalt a feleségem, képzelje.
- És megölte?
- A csábítót. Különben most özvegy volnék. De hát akkor hol találkozhattunk?
- Hopp! Nem vett részt véletlenül Ypern ostromában az első világháborúban?
- Nem. Én a déli fronton harcoltam. Borovigónál estem hadifogságba, és Eckener léghajóján Turkesztánból kerültem haza ezerkilencszázhuszonnégyben. Hacsak onnan nem...
- Nem valószínű. Én kilencszázhúsztól huszonháromig Rhodésiában voltam ipari kém. Nem járt arrafelé véletlenül?
- Nem.
- Nem, nem. Az ördög vigye, hogy milyen bosszantó tud lenni az ilyesmi...Mi a becses neve uraságodnak?
- Simanek. Simanek Gáspár.
- Simanek Gáspár! Hiszen akkor együtt érettségiztünk Kisvárdán, ezernyolcszázkilencvenkilencben! Én Kalova Kálmán vagyok!
- Kalova Kálmán? Nahát! Szervusz, Kálmán! Csaknem hatvan éve nem láttuk egymást...
- Bizony...Hogy múlik az idő... Mi újság?
- Mi volna? Semmi.
*
forrás: Tabi László ...ajánlom magamat (Válogatott írások 1945-1985) c. kötete, 241-242. p.
- Nem. De nekem is úgy tűnik, hogy már találkoztunk valahol. Nem járt ön fel egy időben Blasztikalanovics Lipiékhez römizni?
- Nem. Ellenben alapítótagja voltam az újkécskei úrikaszinónak ezerkilencszáznyolcban. Talán onnan?
- Sosem jártam Újkécskén. Hanem volt nekem egy zokninagykereskedésem ezerkilencszázhuszonnyolcban, a Gül Baba utcában. Huszonkilenc májusában égett porrá. Tán oda járt be uraságod?
- Az idő tájt Kalkuttában éldegéltem. Ejnye csak, nem vett részt ön Sir Raleigh Patterton kelet-indiai elefántvadászatán?
- Aligha. Legalábbis nem emlékszem rá.Pedig bizonyos, hogy ismerjük egymást. Nem tetszett Vácott raboskodni ezerkilencszázharminc és harmincöt között?
- Nem.
- Gondoltam, onnan. Tudniillik erős felindulásban elkövetett emberölés miatt ültem ott. Megcsalt a feleségem, képzelje.
- És megölte?
- A csábítót. Különben most özvegy volnék. De hát akkor hol találkozhattunk?
- Hopp! Nem vett részt véletlenül Ypern ostromában az első világháborúban?
- Nem. Én a déli fronton harcoltam. Borovigónál estem hadifogságba, és Eckener léghajóján Turkesztánból kerültem haza ezerkilencszázhuszonnégyben. Hacsak onnan nem...
- Nem valószínű. Én kilencszázhúsztól huszonháromig Rhodésiában voltam ipari kém. Nem járt arrafelé véletlenül?
- Nem.
- Nem, nem. Az ördög vigye, hogy milyen bosszantó tud lenni az ilyesmi...Mi a becses neve uraságodnak?
- Simanek. Simanek Gáspár.
- Simanek Gáspár! Hiszen akkor együtt érettségiztünk Kisvárdán, ezernyolcszázkilencvenkilencben! Én Kalova Kálmán vagyok!
- Kalova Kálmán? Nahát! Szervusz, Kálmán! Csaknem hatvan éve nem láttuk egymást...
- Bizony...Hogy múlik az idő... Mi újság?
- Mi volna? Semmi.
*
forrás: Tabi László ...ajánlom magamat (Válogatott írások 1945-1985) c. kötete, 241-242. p.
Tabi László Meg kell még gondolni
Nem tudom, hogy kivándoroljak-e, vagy sem. Mariska néni szerint bolond vagyok, ha nem vándorolok ki. De ő marad. Márton bácsi azt írja a mexikói Vapapuanalhából, hogy maradjak, de ő kint van. Somlófi Sanyi, a sógorom azt kérdi: miért maradnék? Stefánia néném azt kérdi, miért mennék? Tehát a magam feje után kell mennem. Vagy maradnom. De mit mond az én fejem? Semmit. Az én fejem tétovázik. Tavaly még nem voltam ötvenéves, tavaly még mentem volna. De most mehetek. De akkor miért menjek, ha úgyis mehetek? És hova mennék? De ez a második kérdés. És miért mennék? Ez a harmadik kérdés. Hogy hova mennék, nem tudom. Valamelyik rokonomhoz mennék nyűgnek. De hát rokon van itthon is, nyűg lehetek itthon is. Viszont kint van magánkezdeményezés, kezdeményezhetnék valamit magán, talán bizony meggazdagodhatnék. Az jó lenne. De fel is kophat az állam, az nem lenne jó. Harmadik lehetőség az, hogy épp hogy megélnék. De hát itthon is csak ez a három lehetőség van. Márton bácsi azt írja Vapapuanalhából, hogy már tud spanyolul. Na jó. De a spanyolok is tudnak spanyolul. Vagyis tudnék beszélni a többiek nyelvén. De hát a többiek nyelvén tudok beszélni itthon is. Vagyis maradok.
Csakhogy majdnem kétszázezer ember ment ki, az nem mind hülye ám! Tehát megyek. Viszont kilencmillió itthon maradt. Tehát maradok. Nem mindenben értek egyet azzal, amit ez a kormány csinál. Tehát megyek. Viszont a kormány sem ért mindenben egyet azzal, amit én csinálok. Tehát maradok.
Ha kivándorolok, kiderülhet, hogy itthon jobb dolgom volt, mint kint. De viszont, ha nem vándorolok ki, nem derülhet ki, hogy kint jobb dolgom lett volna, mert nem tudhatom, milyen dolgom lett volna kint, hiszen itthon maradtam. Tévút. Máris tévútra jutottam. Mert az első kérdés az, hogy miért vándorolnék ki. Nincs mit ennem? És leendő árváim is éheznek? Nem igaz. Eszek, eszegetek, és leendő árváim is esznek, eszegetnek. Valami mindig akad, különben nem hízna az egész család. És pláne a feleségem. Ruhaneműre nem nagyon jut, az igaz, de azért csak nem utazhatom Vapapuanalhába, hogy egy új ballonkabátot vegyek magamnak? Miért is akarok kivándorolni? Csakugyan, miért is? Pedig tegnap még a fejemben volt. Ja persze, a szabadság! Hát az bizony nagy dolog. A szabadság, az nagy dolog. Írja is a Márton bácsi, hogy Vapapuanalhában olyan nagy a szabadság, hogy ő még olyan nagy szabadságot nem is látott, pedig diákkorában járt egyszer a kenyérmezei csata színhelyén is. Ott kint reggel az emberek biztosan úgy üdvözlik egymást: „na, mit szól, mára megint nagyobb lett a szabadság”. És azt is írja Márton bácsi, hogy Vapapuanalhában az ember nyugodtan szidhatja a mexikói kormányt a villamoson. De azért nem érdemes kivándorolni. Itt is nyugodtan szidhatom a villamoson a mexikói kormányt.
*
forrás: Tabi László ...ajánlom magamat (Válogatott írások 1945-1985) c. kötete, 291-292. p.
*
forrás: Tabi László ...ajánlom magamat (Válogatott írások 1945-1985) c. kötete, 291-292. p.
József Attila TÉL
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
1922. november 12.
Szokolay Zoltán UTOLSÓ JELENTÉS
„Azt hittem, ebben-abban lesz szavam”
(Kormos István)
„Miért én éltem, az már dúlva van”
(Vörösmarty Mihály)
(Kormos István)
„Miért én éltem, az már dúlva van”
(Vörösmarty Mihály)
Nem öltek meg, egy gömbben alszom el,
már összegömbölyödtem, szűk a hely,
a burok csupa középpontból áll,
egyformán fontos minden, nincs halál,
a világ kívül, én meg idebent,
következetes logikai rend,
ahogy hirdették annak idején,
már anyanyelv sincs, minden homogén,
egymásba érő hálórétegek
archiválják a szívverésemet,
titkába zárt a pörgő rettenet,
s nem tudhatom, hogy mit jelentenek,
kinek, mikor, miről és mennyiért,
és azt sem, hajdan merre volt az ég,
akárhová vetem tekintetem,
csak őket látom, ez forog velem,
nem öltek meg, álmatlan alszom el,
nem mozdulok, beérem ennyivel,
mint stroboszkópok sortüze alatt
megrázkódik és görcsben ráng az agy,
mint akkor, mikor mondták nevemet,
többé nem hallom, mert már nem lehet,
a jelabroncsozat mögül soha
senkit nem szólít vissza gyilkosa,
nem öltek meg, időm itt tölthetem
magzatpózban 56 évesen,
mert védi trükkjeit a szervezet,
így állhat minden változás felett,
a lojalitás rendszersemleges,
neked se tűrnék, hogy sírj vagy nevess
játszmáikon és buzgóságukon,
beválthatatlan utolsó kupon
az életem, csak szorongathatom,
nem öltek meg, nem volt rá alkalom,
bekasztliztak, preventív őrizet,
ne emlegessem felmenőiket,
e forgó gömbben megvan mindenem,
hazám, hazám, te min --- de nem, de nem ---
56 éve ugyanúgy forog,
váltották egymást kormányok, korok,
zászlók, emblémák, hősök, címerek,
mandátumok és eskütételek,
és vallathattam önként magamat,
hogy mihez képest lettem szabadabb,
de nem, de nem – mint sínen a vonat
ismétel makacs csattogásokat,
az irányítók kívül, én belül,
ezt rótták ki a büntetésemül,
forog velem a fekete hideg,
elkobozták a szerelmeimet,
ordították, hogy ők kelet s nyugat,
veszélyeztettem biztonságukat,
de nem, de nem, de nem beszélhetek,
kisokkolták agyamból érveim,
barátaim és szép emlékeim,
körém zárták e néma életet,
a rendszer zárt, a rendszert nem lehet
elárulnia többé senkinek,
s ha szólni próbálsz, nem bocsátja meg.
Magamnak mondhatok csak verseket.
Azt hittem, ebben-abban lesz szavam.
Miért én éltem, az már dúlva van.
*
forrás
Háy János DAL
Légy hóhéra önmagadnak.
Ne várj másra,
túlvilági bíróra,
angyalokra, folytatásra.
Légy hóhéra önmagadnak,
hisz nem élsz másért és
mások sem élnek érted.
Önmagadnak vagy
haszontalan nehezéke.
Ne várj másra,
túlvilági bíróra,
angyalokra, folytatásra.
Légy hóhéra önmagadnak,
hisz nem élsz másért és
mások sem élnek érted.
Önmagadnak vagy
haszontalan nehezéke.
Bertók László Most, hogy vége a diktatúr
Most, hogy vége a diktatúr,
s ki lehet borítani a,
már oda se néz, hogy hova,
már magától is kiborul.
Most, hogy egyszerre annyi úr
és mindenki demokrata,
akkora szemeteskuka,
ha tetszik, ha nem, beletúr.
Most, hogy a legszebb hang a durr,
s ahány röf, annyi pocsolya,
se az ól, se a disznaja,
csak érzi, ahogy kiszorul.
Most, hogy benne van piszokul,
mintha már nem is mosdana.
Háy János és Győrffy Ákos beszélgetéséből
A mai magyar társadalom – pártállástól, kormányzattól függetlenül – húsz éve rombolja le a pozitív diszkrimináció és az elősegített integráció hagyományát. Ez egy rettenetes állapot. Ha én politikus lennék, megtépném a ruhámat és szégyenemben elbujdokolnék. Ebben a rosszindulatú, az esélyegyenlőségre legyintő, kizárólag a középosztályra koncentráló társadalomnak a létrehozásában mindenki bűnös, hiába mutogat egyik a másikra. Az elmúlt húsz év egy korrupt, aljas és emberellenes társadalmat hozott létre egy kiválasztott réteg haszna érdekében. A kiválasztottak csak a maguk életét akarták megoldani, elfelejtkeztek a mások iránti felelősségről.
forrás: KÖNYVJELZŐ (Alexandra folyóirat) 2013. január-február (17.p.)
Győrffy Ákos REGGELI GYAKORLAT
"Csatavesztés a földeken." (P.J.)
Fát vágok a szurdokban. A köd a bőrömön át
szivárog ki, mintha izzadnék, a meredek
agyagfalak között lassan mozog fölfelé.
Én hoztam ide az őszt, de a tél már valaki
más munkája volt, újraépítette a színpadot,
régi díszleteimet kihajította, hogy most
égessem el mindet, és az áldozati füst
színéből tudjam meg, mit tervez velem.
Ami elmúlik, ahhoz nem lehet közöm.
A korhadt gyertyán lassan kap lángra.
Építettem egy oltárt, de nem tudom,
mihez kezdjek vele, hogy kit imádjak
vagy kinek hazudjak előtte. A füst
angyala énekel a havazásban.
Imre Flóra RONSARD SZÁMOT VET ÉLETÉVEL
tizennégy éven át úgy éltem maga mellett
mint egy tárgy amelyet kezéhez szoktatott
egy fésű egy pohár egy könyv egy toll - de kellek
az életének így vagy úgy része vagyok
vagy legalábbis így gondoltam eddig én
tudtam hogy sokadik vagyok csupán a sorban
de néha van jogom átjárni életén
s tudni - vagy sejteni - hogy benne mi és hol van
igen voltak akik nem szépítem a dolgot
érintették szívem de maga alkotott
saját képére és végképp magába oldott
azt hogy mennyire maga és én mennyi vagyok
mit tudhattam magán kívül én soha boldog
nem voltam ennyi év hát ennyi adatott
*
forrás: HOLMI, 1993. december
Kányádi Sándor BALLADA
H. Gy. érdemes művésznek
olykor meg-megcsillan
valami vékonyka fénysugár
káprázni kezd a szemünk
lassacskán belénk
bizsereg annak a
reménye hogy talán
mégis valami emberségesebb
emberarcúbb hogyismondjukra
lesz kilátás aztán
kiderül csak a porkoláb
fiacskája játszadozik
ajándékba kapott kis
zsebtükrével vagy éppen
az őrtorony valamelyik
őre pásztázza végig
önszorgalomból vagy
puszta szórakozásból
a megszokottól eltérő
időben a gondosan
fölszántott elboronált
senkiföldjét s abból
vetült a már-már lakályosnak
mondható barakkunkra az a
csalóka fénysugár
1984
Kányádi Sándor DÍSZTELEN DAL
nem mondok én ki
mondhatatlant mert
félek ha ki
mondanám rámszakadna
nem vagyok hős ó
hősök nem
alkalmazottak
vagyunk valamennyien
légirévészek egy
tollvonással vagy
mint régen a lakájok
egyetlen legyintéssel el
bocsájtható al
kalmazottak saját
jószántukból mert
senki sem kényszerített
ó nem csakhát a körülmények
ugyebár azok mindig
adva vannak sőt ugyebár
a havi fix reménye
nomeg a nyugdíj ó a
szabadság kérem ahogyan
egy jeles író
személyiség mondotta
az kérem a tizen
nyolcadik század esz
méje volt ugyebár a
huszadiké a nyugdíj
ha megérhetjük és
így van ez kérem
az egész földgolyón
talán másutt is
ahol ha van még
civilizáció.
1982
mondhatatlant mert
félek ha ki
mondanám rámszakadna
nem vagyok hős ó
hősök nem
alkalmazottak
vagyunk valamennyien
légirévészek egy
tollvonással vagy
mint régen a lakájok
egyetlen legyintéssel el
bocsájtható al
kalmazottak saját
jószántukból mert
senki sem kényszerített
ó nem csakhát a körülmények
ugyebár azok mindig
adva vannak sőt ugyebár
a havi fix reménye
nomeg a nyugdíj ó a
szabadság kérem ahogyan
egy jeles író
személyiség mondotta
az kérem a tizen
nyolcadik század esz
méje volt ugyebár a
huszadiké a nyugdíj
ha megérhetjük és
így van ez kérem
az egész földgolyón
talán másutt is
ahol ha van még
civilizáció.
1982
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)