András Sándor mohamód


Amikor Dugovics Titusz voltam
(magyar hős, horvátul, gyengébbek kedvéért)
és jött a török,
magamhoz ragadtam-
húztam a mélybe
és fülembe csindadrattázott a győzelem.
Már zuhanás közben hökkent belém,
a török egy török: tévhitbe szédül
ha nyelvében él az egyén mint nemzet
és botor példaként zuhanok át
a történelem ábrándos levegőjén
szétzúzódni önhittségemen:
a várat, ha magyar, úgyis beveszik,
úgysem az számít: tapadni kell
mohamód  – 
nem vagyunk cirkuszban 
ahol a szaltó mortálét megtapsolva büszkén 
hazasereglik a közönség a paszulyostál mellé 
emlékét böfögve emészteni. 
A zuhanás nem haza – 
melléfogás.  



forrás


Edward Hopper C fülke, 293-as szerelvény, 1938

























forrás

András Sándor GYÁSZFALNÁL



Marx úr, mi történt a forradalommal?
Hova sikkadt a megváltó nyomorúság?
Bolondok a történelem partján
egyre keserűbben várjuk a választ.

Ez a baj? Tett kell? Belefulladni?
Dicsértessék Münzer és a paraszti had
mert Frankenhausennél az angyalokra várva
térdeltek a hatalom kardjai elé
és hullámoztak önnön torkukra, vér?

Marx úr, a világnak így lehet csak vége?
Így múlik el a keserű pohár?
Késő unokáknak sóvárgó szülők
mutatják a templom falán a repedést.



forrás


András Sándor -ként



időnként megszólal
mond valamit
mondolog
vizekbe vesző földnyelven
megnyílik
megíjjul
megcélosodik
lövi magát magával magába
időnként szólal meg
mandalog
éri magát méri
és meri
kimeríthetetlenül
térődzik
térkedik
megtér
időnkként szólal meg
szólalkozik szorong
szédeleg
szódolog
megjátssza magát
mond valamit



forrás



Röhrig Géza indián története (részlet egy interjúból)



Az öreg sziú elviszi az unokáját vadászni. Egyszercsak leül egy sziklára, s hazaküldi a fiút, mondván, hogy eljött érte a lélekmadár, ott vijjog már fölötte az égen, így az ősi szokáshoz híven, most ő is egyedül szeretne meghalni. Mielőtt azonban elmegyek a Nagy Manituhoz, akarom, hogy tudd, itt benn – üti meg először a saját, majd a kisgyerek mellkasát – két farkas küzd egymással. Az egyik jó, segítőkész, hű, a másik önző, kegyetlen és hiú. S ezzel le is csukja vén, ezer ránc szemeit. De Nagyapa, rázza meg a fiú, melyik farkas győz, a végén mégis melyik az erősebb? Amelyiknek enni adsz, suttogta az öreg.

A teljes interjú itt olvasható

Paul Valéry prózaverseiből


Az emberhez 

Az emberhez, aki egyedül van, csakis hozzá szólok – 
ahhoz, aki felriad in media nocte létének pőreségében 
– mintha tudatának túloldalán támadna fel, valóságosnak 
és idegennek lát mindent – mintha lámpással érkezett volna 
valami sötét helyre, ismeretlen tárgyak közé, s ahogy lép, 
megvilágítja és átformálja őket. Nem vártak rá akkor és ott, 
a helyen, amelyik merőben más hely is lehetne...
























A dolgok

A dolgok a maguk módján beszélnek hozzánk – Néha 
énekelnek.


Po Csü-Ji Virrasztás



Néha naphosszat bámulok a kertbe,
néha éjhosszat ég a lámpa lelke.
Senki nem érti, mit hallgatok el
nagy sóhajtások közepette.



Illyés Gyula fordítása 




George Santayana – 1 mondat



Aki nem tud tanulni a történelemből, az arra ítéltetett, hogy  megismételje azt.



Zhu Naizheng Hegyek

Karátson Gábor (miért kellett C'innek megbuknia?)



A zsarnoki, a legzsarnokibb C'in-dinasztia bukása után az új császár főkamarása annyit idézte a Dalok Könyvét, unos-untalan, hogy a császár  – az új, a Han-dinasztia megalapítója, nemrég még lázadó katonatiszt – végül is ingerülten kifakadt:
 – Lóháton hódítottam meg  magamnak a birodalmat, mire jók  akkor ezek a dalok?
 – Lóháton, az igaz – mondta a főkamarás –, de kormányozni már nem lóhátról fogod. A C'innek meg kellett buknia  – tette hozzá –, mert nem vette tekintetbe a Dalok Könyvét. 
 És másodszor és harmadszor is ezt válaszolta, míg csak hirtelen el nem sápadt a császár, megértve, szakadék fölött áll. 




forrás: 87.p.


Röhrig Géza Az imádságról



Egy szívében csökönyös haszid arról panaszkodott a Rebbének, hogy imáját immár hosszú hetek óta sikertelennek érzi.

– Ha annak érzed, hát az is – mondta neki a Rebbe. A haszid megkérdezte, nem lenne-e célszerű kihagyni egypár napot az imádságban, hiszen a bölcsek szerint az ima átélés, megfelelő hangoltság nélkül olyan, mint a test lélek nélkül.

– Hát éppen ez az, te drága. Az ima megfelelő hangoltság nélkül olyan, mint a test lélek nélkül. Mint Ádám teste, mielőtt Isten az orrába lehelt. Nem halott, hisz halálról csak az élet után beszélhetünk. Nem oszlik el a teste, inkább vár valakire. Ha holnap helyesen imádkozol, minden régi imádat is életre támaszthatod, ha azonban csak egy napot is kihagysz, egyik ima már nem lesz elég közel a másikhoz, és nem fogja tudni fölszítani azt. Csak a végig nem mondott ima rossz ima, mert ezek fél lábbal, vakon vagy némán kelnek majd föl, ha egyszer mégis jó útra térsz.


forrás




Hszüe Feng A HAT SUGÁRÚT PORA



Hat nagy sugárúton por kavarg, dob dübög,
mindenütt lópata, kocsikerék nyüzsög.
ami van iparos, tódul, kell a kenyér,
a négy rendből* ihol itt senki nem henyél.


Az ember és idő elszalad, mint a víz,
hull, mint hulló virág e világ dolga is.
Ki pénzre s hírre tör, nyugalmat sose lát
  vésd észbe: múlt s jelen csak puszta délibáb. 



Illyés Gyula fordítása


* A négy rend: az írástudók, a parasztok, a kézművesek és a kereskedők. 


Li Taj-Po Li Po elkíséri Meng Hao-Zsant a Sárga Daruházig


A Sárga Daruháznál mondott búcsút barátom.
Jangcsouba tartva tűnt el a virágos határon.
Mint könnyű fátylat kapta el a messzi szél.
Már csak a Nagy Folyó zúg az ég szélinél.




Illyés Gyula fordítása





Vang Vej Újság hazulról



Kiknek falumban történt utazástok
s tudtok mondani ezer apróságot,
házunk előtt az öreg szilvafa,
mondjátok, kivirágzott? 


Illyés Gyula fordítása



Max Liebermann (1847 - 1935) Martha Liebermann a tengerparton (1895)

































a kép innen: THE ATHENAEUM

Életrajz: Max Liebermann a Wikipédián

Martha Liebermann  botlatóköve itt


Károlyi Amy HATTYÚ


A szerelem nem múlik el.
Aranyzsinórra fűzve fel,
mint aszu-szőlő: édesét
esztendőkig nem veszti el.
Ingben, ing nélkül
áttelel
meztelenebbnél meztelen
a hattyú, amikor megjelen
értitek egymást hangtalan
a titok benned s benne van
védekezel, várakozol
amíg a hattyú rádhajol
e perc nem tiéd, az övé,
beölel kései közé
Nálad ő a hatalmasabb.
Megöl és élsz. Ha élni hagy.

Kormos István A vasmozsár törője alatt (részlet)


[...] A Válasz utolsó számában jelent meg Fehér virág című versem, 1949 tavaszán, aztán legközelebb csak Simon Pista Új Hangjában, 55 telén. Ezt a Fehér virágot azért említem, mert Vas István barátságát neki köszönhetem (kitiltásomat is az irodalomból, sokakkal együttes jégtáblára kirakásomat, pusztán azért, mert a Válaszban jelent meg. A nyavalyahozó években is büszke voltam rá – nem is annyira a versre, hanem a megjelenés helyére!), Vas Pistáét és Szántó Piroskáét.
Vast futólag ismertem a Centrálból, de addig alig váltottunk köszönést is. Az utolsó Válasz megjelenése után néhány nappal, Rácz úr Hársfa utcai zug-antikváriumában böngészgettem, ahol fillérekért kincseket lehetett találni, pl. 50 fillérért Mérimée Spanyol naplójának első kiadását, amit Mérimée egy párizsi asszonynak dedikált – hogyan került oda? nem tudom; mindenesetre böngészgettem, amikor valaki a vállamra tette a kezét s mondta, mondta a fülembe a versem, megfordultam: Vas István volt. Nem mondok sokat, ha azt írom: egyetlen pillanatban őrülten megszerettem. Együtt jöttünk el a boltból, mit boltból! pincéből, végig a Rákóczi úton, a Kossuth Lajos utcán, félálomban lépdelve mellette, zsebrevágva minden elképzelhetetlen dicséretet, amit Vas Pista a pofámba mondott. A legkevesebb az volt, hogy ő egész életében ilyen verset szeretett volna írni, amit ostobán el is hittem neki, én meg egy szót se szóltam az ő Római pillanatának gyönyörű verseiről, pedig én is tudtam volna kívülről mondani: „Ez az út, ez az út csupa búcsúzás, Búcsúzunk, ég húga, tisztaság.” Inkább hallgattam az én nyolc sorom himnuszát.
A Kossuth Lajos utcán szembejött egy asszony, Pista rám mutatott és azt mondta neki: ez a Fehér virág, erre az asszony is elmondta a verset. Szántó Piroska volt – neki is a nyakába borultam, mint később, válságos pillanataimban, amiből volt elég, s tűrte, mint pofont a nazarénus. Persze, ők is úgy jártak velem, mint mindenki, akiket szerettem. [...]


forrás, 29-30.pp.


William Michael Harnett Job Lot Cheap

Levélbontó kés (Ortutay Gyula hagyaték)

Kormos István FEHÉR VIRÁG


Fehér virág a zápor zuhogva ejti szirmát
holló a szél az ékkő tócsában mossa tollát
szép zöld haját lebontja a kukorica elszáll
e sziromzuhogásból a tündöklő ökörnyál

Fehér virág kezedben szétporló liliomszál
szétporló tenyeredből szökkent e liliomszál
szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszáll
eltűntél aki köztünk angyali zene voltál  


(1948)


Szabados Ádám írása

Könyvhét 2015

http://www.jelenkor.com/index.php?old=Gyomr110&ny=Mag&dnr=&tit=Gyomroi_Edit_Szemben_az_arral


304 oldal
ISBN 978-963-676-544-6
© Az örökösök

Kis János fordítása
Gyömrői Edit
Szemben az árral
regény

Igen, ennek a könyvnek a szerzője valóban József Attila pszichoterapeutája, akihez hol szerelmesen vádló, hol szerelmesen becéző költeményeit címezte. A Kommün Budapestjén, a két háború közötti Bécsben és Párizsban, a náci hatalomátvétel Berlinjében, majd Ceylonban, s végül egy Amerikába tartó teherszállító hajó fedélzetén játszódó, számos önéletrajzi elemet tartalmazó regénye azt bizonyítja, hogy Gyömrői Edit méltó volt erre a szerelemre. A németül írt, magyarul még soha meg nem jelent regényt Kis János fordította, Borgos Anna és Mihály Eszter látta el utószóval és jegyzetekkel.

Borbély Szilárd A birsalmasajtról


Aki még sosem evett birsalmasajtot, bizonnyal nem magyar az. Vagy legalábbis nem eléggé magyar. Nem lehet eléggé mély benne a magyarságfok. Mindazok, akik tisztátalan kezekkel készített híg liktáriumokkal próbálják magyarságtudatukat felkelteni, téves utakon járnak. A birsalma a magyar jellem része, mert kemény és fanyar. Tudvalévő, hogy ezt a növényt a magyarság vándorlása során magával hozta. A birsalmafa (Cydonia oblonga) nemes növény. Van tartása. Nem hajladozik a gyorsan változó széljárásnak megfelelően. Ebben előnyére szolgál termete is, mely inkább alacsonynak, mintsem szálasnak mondható. A birsek állva alszanak. Törzsük, mint a lovas népek lábszára, görbe. A birs sokszor csoportozatban nő. Itt valahol, ott valahol egy-két bokor összehajol. Ágai között csak az ökörszem rak fészket. A birsalma ugyanis keleti eredetű. Kis-ázsiai származású, meleget kedvelő növény. Levelei bőrszerűek. Inkább hasonlítanak a mediterrán babéréhoz, mint a Kárpát-medence korcs és asszimiláns növénykultúrájához. Ez is azt bizonyítja, hogy a magyarok nem finnugor eredetűek. Nem halvérű népek. Bárki, aki ismeri a magyarokat, tanúsíthatja – eldöntve ezzel a régi vitát –, hogy a magyarok nem halszagúak. Illatra sokkal inkább hasonlatosak a szelíd birshez. A magyarok kertjeiben a régi krónikák szerint is – a szilvafák mellett – mindenkor megtalálható volt a birs.
A Kárpátok hágóin alacsony tatárlovakon átkelt törzsökös birsek mind a mai napig megőrizték tulajdonságaikat. Ma már ritkán találkozni velük, mert rejtőzködő életmódot folytatnak. Az 1848-as forradalom leverése után az osztrák uralom rettegett a birsalmafáktól. A katonákat vezényelték ki, hogy kivágják ezeket a nemes fákat. A hatóságok, ha tudomást szereztek arról, hogy valamely kertben még szökésben van néhány birs, azonnal akcióba léptek. A magyarok azonban nem adták fel, bújtatták szeretett fáikat. Ha mégis feljelentették a szomszédot néha, azt csak igen jelentős summáért tették. A császári Kamarának jókora deficitet okozva ezzel. Amelyet később persze a többi magyarok adójából vontak le. A birsalmafákat hosszú időn keresztül rejtegették. Csak ennek köszönhető, hogy néhány túlélte e nehéz korszakot. A 20. század elején elérkezett a birsalmafák újjászületésnek korszaka. A kutatók faggatni kezdték őket. Susogásukat kezdetben viaszhengerre, később hordozható lemezvágó gramofonnal rögzítették. Ekkor, ebben a korszakban ezeket a nemes fákat kezdték demokratizálni.
Az új korszak új kihívásokkal szembesítette a birsalmafélék törzsökös famíliáját. Nem sokkal ez után Bereczky Máté tábornok kitenyésztette a Bereczky-birset, amely rendszeresen és bőven terem. Igénytelen, ezért mind az öt földrészen megtalálható. És bizonyosak lehetünk benne, ahol birs van, ott a közelében hamarosan egy magyar is felbukkan. Aztán amikor eljön a szeptember vége, október eleje, a táj szomorú arcot ölt. Utoljára még fel-felparázslik a csipkebogyó rubinja, lánggal lobognak a rőt szőlőlevelek, a zafír szemek. Mikor tálcán kínálják a szupermarketek a negyedosztályú déligyümölcsöt. Ekkor ragyog fel megint a birsalma napja. Nagy pektintartalma miatt a befőző asszonyok keresve keresik a még itt-ott meglapuló birsalmákat. De a birsalma igazi történelmi küldetése a birsalmasajt.
Megállapíthatjuk tehát, hogy aki még sosem evett birsalmasajtot, bizonyosan nem magyar az. De nem eléggé magyar az sem, aki soha nem készített. Mert aki nem ismeri ennek fortélyát, az nem ismeri eléggé a magyar lelkületet. Az igazi birsalmasajtot ma már alig van hely, ahol még jól el tudják készíteni. Mert hirtelen kell főzni, vigyázva, hogy meg ne veressedjen a húsa. Bizony szitán kell általverni, méghozzá lószőrből készített nyírfa szitán. Az külön nagy, családokban hagyományozódó titkok, hogy ki milyen fűszerszámmal szerszámozza, kevervén kalánnal. A titkok titka annak eldöntése, hogy mikor hámlik már a medencéről a liktáriom, mert akkor kell formába önteni és egy székre a kemence mellé tenni. Csak másnap szabad tiszta papírosra tenni és környül megfesteni patikából hozatott veressartlival, kis fahajat is közibe tévén. Aztán patyolat ruhába kötvén a sajtot megporozni, még nedvesen. Aztán egynéhány napokig a házban kell tartani, szépen béfedve, hogy a por ne lepje. Így hagyományozódott ez nagy vonalakban, mert a titok lényege, a fogások és a technikák, csak a gyakorlatban és csak családban elsajátíthatók. Azokat a titkokat azonban nemesi és polgári konyhák fényesre csiszolt és gondosan folttalanított rézedényei között adták suttogva tovább egymásnak. Anyák a leányaiknak, lelkükre kötve, hogy majd te is lányodnak hagyd örökül, ha kihunysz!

Bächer Iván AZOK A RÉGI JÓ ANYÁK


Hol vannak már azok a régi, jó anyák? A derűsek, erősek, súlyosak.
Akik  biztos kézzel vezérelték a család életét.
Akik urai voltak férjnek, gyereknek, cselédnek, öregnek, úrnak.
Akiknek kamrájába áhítattal lehetett lépni csak.
Akiknek  húslevese nem volt fogható semmihez  – pedig csak húst és zöldséget tettek belé.
Akik  kétségbe nem estek soha, akik minden sebre rögtön leltek írt, akik úgy mentettek életet, ha kellett, mintha csak egy palacsintatésztát kevertek volna be.
Hol vannak az anya-talpazatok, az alap-anyák, hol vannak azok a régi jó anyák?
Akiknek marka grammra érzi a lisztet.
A  mai anyák el vannak veszve kissé. A mai anya nem érti, mi van. Nem érti, miért nem jön haza az ember, nem tudja, hol jár a gyerek és kivel, a konyhában nem lel örömre, a munkahelyi gyilkos versenyben alulmarad.
A mai  anyák  egy része egymaga-anya.
Másik része olyan párra lelt, ki pénzt nem hoz haza. Vagy ha mégis, azt mind megissza. Vagy ha rendes is, ha dolgos is, akkor unalmas és szürke, mint az őszi ég.
A mai  anya kapkod. Nem tudja, mitévő legyen. Hol föllázad, hol beletör, hol elrohan, hol megadja magát. 
Agyonemancipálja magát esetleg.
A mai píjármenedzser-anya karján két hónapos kisdeddel érkezik interjút adni. Bevezetőként közli a döbbent hírlapíróval, hogy ha a gyerek fölébred, akkor ő szoptatni fog, de közben lehet kérdezni nyugodtan.
A mai jó anya hiába igyekszik  – elborítja életét a sok restancia.
Anyának lenni nem volt régen se könnyű. Nem volt igazi tizennégy évesen férjhez kényszerülni, tizenöt évesen szülni és húsz évesen öregnek lenni.
Nem volt igazi  verve, alázva lenni. Nem volt igazi a polgári házasság hazug prostitúciója. Nem volt igazi traktorülésen szétrázni az anyaméhet.
Nem volt igazi lövészárokba, lágerekbe, idegen földre szülni-nevelni gyermeket.
Anyának lenni legtöbbször csak első pár percig, óráig volt szép, talán: napig, hónapig, pár évig szerencsés esetben. Na jó: elégtétel a végén, ha gyermeki kéz tartja az ágytál nyelét.
A mai jó anyák nem tehetnek semmiről. Ők nem így gondolták a dolgot. Ők nem erre vágytak, nem ezt akarták.
Ők már egy szál virágnak is nagyon fognak örülni ma.
Nem az a kérdés, hol vannak azok a régi jó anyák.
Hol vannak azok a régi jó férjek, férfiak, fiak?




forrás: Népszabadság, 20?? . 3.p.