Márai Sándor Egy polgár vallomásai (részlet)
Az eszmények, amelyekben hinni tanultam, mint megvetett ócskaságok kerülnek nap mint nap szemétdombra; a nyájösztön rémuralma terjed el az egykori civilizáció óriási területei fölött. A társadalom, amelyben élek, nemcsak a szellem csúcsteljesítményei iránt közömbös már, hanem a mindennapok átlagának emberi és szellemi stílusával szemben is. A szándék, amely tapinthatóan, érzékelhetően áthatja koromat, kétségbeeséssel tölt el; a kortársi tömegek átlagízlését, szórakozásaikat és igényeiket megvetem, erkölcsüket kétellyel szemlélem, a korszak technikai és rekordbecsvágyait, melyek csaknem maradéktalanul kielégítik a tömegeket, végzetesnek tartom. A szellemi ember magányos jelenség, s mindenfelé katakombákba kényszerül, mint a középkorban a vandál hódítók elől a Betű titkával rejtőző szerzetesek. Az élet minden demonstráló megnyilvánulását félreérthetetlen, tragikus félelemérzet hatja át.
forrás: 501. p.
Darányi Sándor VÉGÜL IS ÉRDEKTELEN
Nem az számít, másutt megszokhatja-e az ember,
hanem hogy a hazáját apránként veszti el,
az öregedéssel, mikor kezd minden visszaköszönni:
százéves poénok, pofátlan ócskaság, mely kiötlőjének új csak,
a pöffeszkedés, hogy valami eredetit ő is az asztalra szart.
Miért lenne titok, hogy a költészet tanult viselkedésforma? Ugyan –
csak azon tör ki, aki hajlamos rá, és különben is,
a célja fontos, nem az indítéka,
a játék, a profanizált szent, a túl visszfénye itt
Kukutyinban; a bizonytalanság vége, szakadás
a vonzás nélküli űrön, feltörő
mámor a megfosztatás szünetében.
forrás: HOLMI, 2012. március (334. p.)
hanem hogy a hazáját apránként veszti el,
az öregedéssel, mikor kezd minden visszaköszönni:
százéves poénok, pofátlan ócskaság, mely kiötlőjének új csak,
a pöffeszkedés, hogy valami eredetit ő is az asztalra szart.
Miért lenne titok, hogy a költészet tanult viselkedésforma? Ugyan –
csak azon tör ki, aki hajlamos rá, és különben is,
a célja fontos, nem az indítéka,
a játék, a profanizált szent, a túl visszfénye itt
Kukutyinban; a bizonytalanság vége, szakadás
a vonzás nélküli űrön, feltörő
mámor a megfosztatás szünetében.
forrás: HOLMI, 2012. március (334. p.)
Takács Ferenc – 1 mondat Fejes Endréről
Monotóniája, a családregényektől megszokott részletező terjengősségnek dacosan ellentmondó tömörsége, szenvtelenül tárgyszerű stílusa, leírásainak egyszerre elnagyolt, egyszerre mikroszkopikusan fókuszáló jellege mind ugyanazt sugallja, mégpedig páratlan erővel: az élet a gépies ismétlődés, az értelmet-célt nélkülöző esetlegességek világa, múlás és porladás; inautentikus lét, amelynek, bár igen szeretjük ezt önáltató módon elhazudni, mindannyian a foglyai vagyunk, mindörökké.
forrás
 |
| Fejes Endre (1923. szept.15 – 2015. aug. 27.) Izsák József festménye |
Vladimír Holan ROMOK
Egyedül vagyunk, elhagyatva, önmagunkban és másokban,
még ha béklyóba is köt az egyetlen
és egyúttal a minden. Ezek csak romok,
nem is átvitt értelemben,
és itt maradtak egy halomban.
S ezt a végesség nyújtja el egyre,
míg el nem jön a mozdulatlanság, amely
mintha elvenné a halottak lélegzetét.
Már megint ősz lesz, ha megérjük...
Polgár Anikó fordítása
Pécsi Gabriella IDŐ
Jeszenyin emlékére
Már éles szél lobogtat lenge erdőt,
szivárványcsöppek ülnek ághegyen,
földek fölsértett háta elsimulva
mélázik eljövendő csöndeken.
Köd támolyog mogorva dombok alján,
szőlőkaróra varjú száll, kopott,
fáink arany fillérekkel fizetnek
az évgyűrűért, mit a nyár hozott.
forrás (25.p.)
Fábri Péter NOKTÜRN 3/4-BEN
Az alkony szelíden lehull és a tág fényt
a szűkebb sötétség igájába fogja.
A csillag ragyog fönt az ég börtönében,
a csillag sötétség bilincselte foglya.
Ragyognak kis álmok, nagy álmok, remények,
ragyognak szerelmek, szelíden, szerényen,
ragyognak magányok, ragyog minden élet,
letűnő időknek sötét börtönében.
forrás, (206. p.)
Gergely Ágnes A PARLAMENT NYÁRI ÜLÉSSZAKA
Bájhő. Csak az ecetfa leng.
Zörög a rozmár-parlament.
Harminchat fok. Végösszegül
a felsőház ma összedül.
Sok csont kihullhat estelig,
mielőtt gépre tesztelik.
Van szőke rozmár, nagymenő,
fekete, szőrös, vakmerő.
Az elnökük: Konfucius.
Szakálla kender, ősi juss.
Az ajtó előtt díszhuszár.
A neve Hegel. Kézen áll.
Kinn a lovakat nyergelik,
míg a költőket hergelik:
"Lenn ösztönösség, fönn tudat –
hol van önből az öntudat?
Zsil, Szajna, Temze tárul, ó!
Ki úszik, nemzetáruló."
Odabenn bridzsel hét ökör.
Jobb egy pohár, mint két gödör.
A hegedűt a falra kend!
Zokog a rozmár-parlament.
Szecska, szerencse, szánalom
csüng az ecetfaágakon.
Süvítik felhők, tengerek:
aki rozmár, rossz nem lehet!
Ha csont törik, ha fal hasad,
ecetfaág lesz kardvasad,
hát jól figyelj, ha zeng a víz!
Még kér a nép. Öt óra tíz.
Az egész Párizs és Bakony
pamlagod alatt silbakol –
s hálnak az utcán. Nincs tovább.
Sűrűsödő éj a világ.
forrás (9-10. pp)
Fábri Péter CSONTVÁRY TAORMINÁJA ELŐTT
Állok a széles, márvány lépcsőház pihenőjén,
Aphrodité hava jár : április, enyhe tavasz.
Fél emelettel följebb tág ragyogásban az ablak,
s itt már alkonyodik, s mindig is alkonyodik.
Nékem nyár van e képen, az alkonyi fényen is érzem,
attól sárga az ég, attól izzik a kő.
Nyár van; s mégis a mélykék hegy tetején a fehér hó
el sohsem olvad már, kásává sohse lesz.
Alkonyodik. Lila fényben fürdik a romfal. A tenger
mind mélyebben kék; búvik benne az ég.
Állok Edittel, nézzük a csonttá lett Európát:
csontváz-színházban zajlik a néma darab.
Kő kő mellett várja sorát, kő kőre borulva
szűköli félelmét, s nincs ravatal, temető!
Állnak lent a porondon az alkonyi kőtöredékek
megmerevedve, ahogy színészek sora áll
megmerevedve a tapsban; a nézőtér leomolt már,
kőtaps: tompa robaj tölti a nyílt tereket.
Égő szürkület ez, nem szűnő fények; a múlás
múlatlan percén kettétört az idő!
Állunk, nézzük: megy le a Nap, de sohsem jön az éjjel,
nem jön az istenség, romban a gépezetek.
Állunk, nézzük e végtelenült európai alkonyt:
ez volt, ennyi maradt. S nem volt dél soha tán.
forrás, (160. p.)
Weöres Sándor Füst Milánról
Mindig nagy öröm nekem, ha Füst Milánról beszélhetek. Ő az egyetlen magyar költő, akinek olvasásakor a világirodalom lélegzetét érzem. Hol szelíd fuvalom, hol orkánszerűen fokozódó hatalmas hang. Más magyar költőket olvasva, mindig tudomásul kell vennem, hogy a szerző miről vall, mire oktat.
Ő az egyetlen, akinek hangja úgy sodor és magával ragad, hogy nem is kell okvetlenül a mondanivalójára figyelnem, akár ha zenét hallgatnék. Nem is akármilyen zenét, hanem Monteverdit, Bachot, Händelt például, igen régi viharos erejű muzsikusokat. Ezzel marad mindig közelben, mintha magát a szellemet hallgatnám, hiányzik az író és olvasó kettőssége, ez a zivatar belül dörög.
forrás
forrás
Spiró György NEMCSAK
Nemcsak a múlt és nemcsak a jövő
veszett el: ma már nincs meg a jelen sem,
a kategóriák csendjében élünk.
Iránytalan csőd. Mélyülő vadon.
A látást mégis gyakorolhatom,
s mint látásban élő, így tekintek
– nem időn kívül, mégis – az időre:
semmi sem úgy volt, s nem ez lett belőle.
1979
veszett el: ma már nincs meg a jelen sem,
a kategóriák csendjében élünk.
Iránytalan csőd. Mélyülő vadon.
A látást mégis gyakorolhatom,
s mint látásban élő, így tekintek
– nem időn kívül, mégis – az időre:
semmi sem úgy volt, s nem ez lett belőle.
1979
Egy kis séta következményei
A nagyváradi káptalan tisztessége
– Ady Endre sajtópöre a törvényszék előtt –
A nagyváradi latin szertartású káptalan főtisztelendő, nagyságos és méltóságos tagjai gratulálhatnak önmaguknak. Mától kezdve nincs köztük „mihaszna”, nincs köztük „ingyenélő”. Ítéletben kimondta a tekintetes törvényszék…
A tekintetes törvényszék bölcs bíráinak ítélete előtt meghajlom, meg kell hajolnom. Csupán fellebbeztem ellene. Az ő ítélkezésükhöz nem lehet, nem szabad az én szavaimnak férkőzni.
Tessék egyebekben örvendezni tisztelt reakció!… Ez fényesen, szépen sikerült. Hejh, de pompás előrelátással csinálták is meg azt az új sajtótörvényt!… Fiatal, túlontúl becsületes hitű, butaságok ellen küzdő, kis újságíró cikket ír, amelyben azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a Káptalan-sornak nem mindegyik lakója teljesíti hivatalát krisztusi szellemben. Hatalmának, tradicionális nimbuszának, tekintélyének egész súlyával ráfeküsznek ezért azok, akiknek kedvez a reakció első beharangozója, az új sajtótörvény, mely ebben a szerencsétlen országban az egyetlen szabad institucióra, a sajtóra is rámérte a halálos csapást… Három nap? Jó, hogy akasztófára nem kerültem. Köszönöm Erdélyi exminiszter úréknak, hogy eddig egyelőre mégsem mentek volt el.
Tudja Isten, egy darabig az forgott az eszemben, hogy nem szúrok meg többet a tollammal senkit. Sem hájas kanonokot, sem feudális pisztolyos urakat, senkit, de senkit… Mért legyek én őrült spanyol Kisázsiában? Menjen minden visszafelé! Mikorára odaérünk, hogy ismét omnes Lutherani comburantur – már én tán befejezem kis játékaimat. Ellenben addig nem törik be a fejemet, s nem élek a Nagy Gézáék rabkonyháján. Szükségem van nekem erre?…
…Hát szükségem van. És egyelőre nem kívánom az eszemet csöndes sutra tenni, sem tisztességesebb országba kivándorolni. Nekem megvannak a magam törvényei, ezek kedvéért kiállom a dicsőséges magyar államét is.
Egyébként sok fényes rehabilitáló ítéletet kívánok még minden káptalanoknak. Sajnos, nem ígérhetem meg nekik, hogy jövőre már nem zárhatnak el. Még egyszer-kétszer tán útjukban leszek.
Ady Endre
NN 1901. december 19.
Jegyzetek
151. A nagyváradi káptalan tisztessége. Ady Endre sajtópöre a törvényszék előtt. NN 1901. dec. 19. 2. – Ady Endre
Az Egy kis séta c. ápr. 22-i cikk miatt indított sajtóperről van szó. (AEÖPM I.2 491–92.; 845–53.) – Erdélyi exminiszter: Erdélyi Sándor volt igazságügyminiszter, aki megszigorította a sajtótörvényt. – omnes Lutherani comburantur: minden lutheránust el kell égetni – Nagy Géza: ügyész, aki a vádat képviselte Ady ellen, éspedig – mint az alábbi tudósításból kitetszik – rokonszenvvel Ady iránt.
A tárgyalás lefolyásáról a NN ugyanaznap a következő tudósítást közli:
A nagyváradi törvényszék délelőtt ítélkezett abban a sajtópörben, melyet a nagyváradi káptalan tagjai indítottak volt Ady Endre ellen. Ady Endre, a Nagyváradi Friss Újságban cikket írt volt ez év áprilisában. A cikket egy sétán szerzett impressziója diktálta. Ez impressziót a dúslakodó fényes Kanonok-sor s a külvárosok rettenetes nyomorának kiáltó kontrasztja szülte. Enyhe volt a cikk. Sokkal enyhébb, mint amilyet radikálisabb tollak nap-nap után megírnak. A cikknek amiatt a passzusa miatt, mely a Kanonok-sor lakóit mihasznáknak és ingyenélőknek nevezte, a káptalan sajtó útján elkövetett becsületsértés címén bűnügyi feljelentést tétetett Frankó Endre ügyvéd által a cikk írója ellen, aki gyorsan megnevezte magát. Az ügyészség várakozás ellenére elvállalta a vádat. Erre Ady Endre dr. Dési Gézát kérte föl védőjéül.
Tegnap volt tehát a tárgyalás. Maga Nagy Ferenc törvényszéki elnök elnökölt, Csulyok Béla és Máthé György voltak a szavazó bírák. A vádat Nagy Géza dr. képviselte.
Ady Endre védőjével, dr. Dési Gézával jelent meg. Frankó Endre, a magánpanaszosok képviselője, a tárgyalás elején kijelentette, hogy amennyiben az ügyész kegyes volt a vádat elvállalni – ő lemond ezúttal minden szerepéről.
Kihallgatták a vádlottat. Elmondta feleleteit az általános kérdésekre.
– Bűnösnek érzi magát? – kérdezte az elnök.
– Nem. Egyéni tisztességében és becsületében a panaszosok közül senkit sérteni nem akartam. Egy intézményről akartam nagyon teoretikusan véleményt írni. Megírtam pedig becsületes hittel és impresszióval. Ezt az impressziót pedig a Kanonok-sor és a nyomorult külvárosok rettenetes kontrasztja szülte bennem.
Bizonyításra nem volt szükség. Hamar végzett a törvényszék. Nagy Géza ügyész föltűnően rövid beszédben szigorú ítéletet kért.
Dési Géza dr. állott szólásra. Dési Gézáról, aki lapunk élén áll, s így beszédére dicsérő jelzőket nem használhatunk – mindenki tudja, hogy a szónak mestere, de tegnapi beszéde valósággal reveláció volt. Himnusza a szabad szónak és írásnak s a törvényeknek, melyek a törvények felett vannak. Rögtönzött volt a beszéd, s így csak hatásának gyönge képét rajzolhatjuk meg. Védence nem bűnös – ezt az igazságot öltöztette föl az érvek, a meggyőződés, a szóharc s a költői emelkedettség csillogó ruháival. Megdöbbentő erővel csapott az ügyész azon mondására, hogy a lap, melyben az inkriminált cikk megjelent, gyengébb intelligenciájú s könnyen befolyásolható emberek olvasott lapja. Így nem klasszifikáljuk a lapokat – kiáltott! A lapot nem kiváltságos osztályok számára, nem az előkelő világnak, a felső tízezernek, nem az ügyészeknek csináljuk. A lap mindenek felett áll: a nyomtatott papír az egész haladó világé, s nem nagy urak, kiváltságos lények életével, passzióival foglalkozik, hanem fölvilágosítással, nemesítéssel és az előítéletek lerombolásával. A vádlott cikke egy több évezredes harcnak gyönge visszhangja. Ez a harc az emberi nyomorúságnak a harca a dölyfös, tunya jólét ellen. Ezt a harcot el nem dönti a törvényszék, de el fogja s el kell döntenie – hisszük és reméljük – a jövendőnek. És hisszük és reméljük, hogy a vádlók lesznek a vádlottakból, s a vádlókból vádlottak. A cikk írója, kit a szabadelvű közvélemény máris fölmentett s becsül, azt tette, ami kötelessége. Megnyílt a szíve az emberi nyomorúság előtt, s megírta, amit a szíve diktált. Dehogyis akart becsületet rabolni. Az „ingyenélő”, a „mihaszna” nem bánt becsületet. Örök vágya, célja az emberek nagy részének a harmonikus jólét, az ingyenélés és mihasznaság pedig a világon a legnagyobb urak előjoga, amihez görcsösen ragaszkodnak. Sem egyéneket, sem a rendet – aminek fölhozásával az ügyész paradoxont mondott – nem sértette a vádlott. Egy embert sértett, az az egy nem mert eljönni. Wolafka püspök ez, Debrecen zavargó plébánosa, kivel szemben igenis elhoztuk volna ide minden bizonyítékainkat. Beszédje végén fölmentést vagy legrosszabb esetben enyhe ítéletet kér.
Nagy Géza nagyon hosszasan replikázott. Elismerte, hogy a vádlott újságírói intaktsága közismert. De a jelen esetben – úgymond – lelkiismeretlen volt. Szólt a kanonokok jótékonyságáról, aggkorukról stb.
A viszontválasz Dési Gézának egy újabb nagy beszédre adott okot. Sorra cáfolta az ügyész vádjait. A dúslakodó s szánalmat kérő agg kanonokokkal szembeállította a szennyben, piszokban sínylődő szintén agg munkásokat s a negyvennyolcas napok félisteneit, kik közül sokan csak napról napra tengnek. Kiemelte a boldog emlékű Nogáll püspök, Fraknói és Winkler püspök nemes munkás életét és jótékonyságát. Nem az ilyen kanonokok ellen írt a vádlott. Majd hatalmas válasza után újra fölmentést kér.
A vádlott nem kívánt a védő beszéde után mit sem szólni. A törvényszék majdnem egy óra múlva hirdette ki ítéletét, mely Ady Endrét a b. t. k. v. 91-ik enyhítő szakasza tekintetbe vételével vétkesnek mondja ki, s háromnapi fogházra és 10 korona pénzbüntetésre ítélte. Egyben kötelezi az ítéletnek a lap élén való közlésére.
Valóságos konsternációt keltett a váratlan szigorúságú ítélet. Senki, láthatólag az ügyész sem gondolt ilyen szigorú büntetésre. Kisebb pénzbüntetést várt mindenki. Az ügyész megnyugodott, a vádlott s védője több flagráns okból föllebbezést jelentettek be. A töményszék e föllebbezést elfogadta, s így az ügyben a nagyváradi tábla fog majd ítéletet hozni.
Az ítéletet az Ady-káptalan ügyben városszerte tárgyalták tegnap. A különböző véleményekben három érdekes szempont dominál. Az egyik a sajtószabadság nagy veszedelme. A másik, hogy ebben a reakcionárius időben a középkori épülésű tekintélyekhez ujjal sem szabad érnünk. A harmadik szempont a legérdekesebb s legmegdöbbentőbb. Hogy én neked Kovács Pál vagy Szabó István szemedbe vághatom az ingyenélő és mihaszna címet, pedig te esetleg törött markú munkás ember vagy, de a nagyságos és méltóságos urak minden kis érzékeny ízét, podagráját kímélni kell. S mindenki megegyezett benne, hogy újabb szomorú adattal szaporodott a magyar haladás és demokrácia mivolta…
Az ítéletet 1902. máj. 22-én a nagyváradi ítélőtábla jóváhagyta. Az erről szóló tudósítást l. Az ingyenélés c. 1902. máj. 29-i cikk jegyzetében (AEÖPM III. 335.)
A Kúria 1903. márc. 5-i dátummal az ítélet ellen benyújtott semmisségi panaszt elvetette.
Ady 1903. jún. 6-án vonult be a nagyváradi kir. ügyészség fogházába. L. erről A börtön filozófiája c. 1903. jún. 9-i cikket (AEÖPM IV. 106.)
TALÁLT KINCS Ady Endre EGY KIS SÉTA
Vasárnap délután munkaszünet van, tessék egy kis sétát tenni. Megmondjuk azt is, hogy merre. Amerre mi ma jártunk.
Közeledik a május. Zöldellő és virágos fák csalják úgyis az embert. Tessék sétálni a Schlauch-park, no meg az úgynevezett kanonok-sor felé.
A kétfejű sas a püspöki székesegyházon ne botránkoztasson meg nagyon senkit. Ezt a nyomorult kényszerűséget már úgy látszik, hogy düh nélkül kell tűrnünk.
De nézzék meg a kanonok-sort, s gondolkozzanak...
Az előkelő, feszengő jómódról valló paloták redőnyei le vannak bocsátva. Lakosai a legmihasznább, legingyenélőbb emberek. Aki dolgozik közülük, az nincs is itt. Wolafka például dolgozik. De hogy? Felekezeti harcot, forradalmat szít a kálvinista Rómában. Az a nagyváradi hájú, kövér pap, aki csupa erő és vér és fanatizmus, többet árt a magyar társadalomnak s a magyarságnak, mint kilencven szocialista agitátor s ezer kétfejű sas. A többi is egytől egyig, mert hasztalanul vonják el ezer és ezer éhezőtől a kenyeret.
Röviden: ez a kanonok-sor.
Sétáljanak aztán el bármely külvárosi részbe. De erősítsék meg a szívüket. Mert nyomort, bűnt és piszkot látnak. Meglátják, hogy mennyi nyomort lehetne enyhíteni, s mennyi könnyet letörülni a kanonok pénzével.
Ha ezt meglátják és átgondolják: eredményes volt a vasárnapi séta...
Jung házának bejárata Küsnachtban, a felirattal VOCATUS ATQUE NON VOCATUS DEUS ADERIT
 |
| a kép forrása |
Jung másik, Bollingenben épült házának feliratáról Korányi Tamás blogjában
találhatnak érdekes bejegyzést!
C. G. Jung interjúrészlet, 1939-ből
[...] Tudja-e, hogy ha a világ száz legintelligensebb koponyáját kiválasztjuk és összegyűjtjük őket, az eredmény egy ostoba tömeg lesz? Tízezer belőlük együtt egy krokodil átlagos intelligenciájával rendelkezne. Sohasem vette még észre, hogy egy vacsoránál annál bárgyúbb beszélgetés folyik, minél több embert hívott meg? Egy tömegben azok a tulajdonságok sokszorozódnak meg, amelyek mindenkiben megvannak, és ezek lesznek az egész tömeg fő ismertetőjegyei.
Nem mindenkinek vannak erényei, de mindenki rendelkezik az alsóbbrendű állati ösztönökkel, a mélységesen primitív barlanglakók befolyásolhatóságával, a vadak gyanakvásával és bűnös szenvedélyeivel. Ezért, ha önnek több millió emberből álló nemzete van, az még emberinek sem nevezhető, az csak egy őshüllő vagy egy krokodil, vagy egy farkas színvonalán áll. Államférfiainak nem lehet magasabb rendű moráljuk, mint a nemzet állati tömegmorálja, noha a demokratikus államok néhány államférfija igyekszik valamivel emberibben viselkedni.
Bárhogy legyen is, Hitlertől még lehetetlenebb dolog elvárni, mint a modern világ összes többi államférfijától, hogy Németország szavát annak érdekei ellenére betartsa bármiféle nemzetközi ügyletben, szerződésben vagy megállapodásban. Hiszen Hitler maga a nemzet. Ez az oka, miért kell Hitlernek mindig olyan hangosan beszélnie, még magánbeszélgetésekben is: ő hetvennyolcmillió ember hangján szólal meg.
Pontosan ez a nemzet: szörnyeteg. Mindenkinek félnie kell a nemzetektől. Ijesztő lények. Hogyan lehetne ilyen lényeknek becsületük vagy becsületszavuk? Ezért vagyok én a kis nemzetek mellett. A kis nemzetek kis katasztrófákat jelentenek. A nagy nemzetek nagy katasztrófákhoz vezetnek.”
Csöngött a telefon. A dolgozószoba csendjében hallhattam egy páciens kiabálását, hogy egy forgószél a hálószobájában egyenesen le akarja őt söpörni - jóllehet szélcsendes nap volt.
“Feküdjön le a padlóra és megmenekül” - tanácsolta neki a doktor. Ez ugyanaz a tanács, amit a bölcs orvos most Európának és Amerikának ad, amikor a diktatúrák szélvihara a demokrácia alapjait rázza meg.
a (majdnem) teljes interjú
Nem mindenkinek vannak erényei, de mindenki rendelkezik az alsóbbrendű állati ösztönökkel, a mélységesen primitív barlanglakók befolyásolhatóságával, a vadak gyanakvásával és bűnös szenvedélyeivel. Ezért, ha önnek több millió emberből álló nemzete van, az még emberinek sem nevezhető, az csak egy őshüllő vagy egy krokodil, vagy egy farkas színvonalán áll. Államférfiainak nem lehet magasabb rendű moráljuk, mint a nemzet állati tömegmorálja, noha a demokratikus államok néhány államférfija igyekszik valamivel emberibben viselkedni.
Bárhogy legyen is, Hitlertől még lehetetlenebb dolog elvárni, mint a modern világ összes többi államférfijától, hogy Németország szavát annak érdekei ellenére betartsa bármiféle nemzetközi ügyletben, szerződésben vagy megállapodásban. Hiszen Hitler maga a nemzet. Ez az oka, miért kell Hitlernek mindig olyan hangosan beszélnie, még magánbeszélgetésekben is: ő hetvennyolcmillió ember hangján szólal meg.
Pontosan ez a nemzet: szörnyeteg. Mindenkinek félnie kell a nemzetektől. Ijesztő lények. Hogyan lehetne ilyen lényeknek becsületük vagy becsületszavuk? Ezért vagyok én a kis nemzetek mellett. A kis nemzetek kis katasztrófákat jelentenek. A nagy nemzetek nagy katasztrófákhoz vezetnek.”
Csöngött a telefon. A dolgozószoba csendjében hallhattam egy páciens kiabálását, hogy egy forgószél a hálószobájában egyenesen le akarja őt söpörni - jóllehet szélcsendes nap volt.
“Feküdjön le a padlóra és megmenekül” - tanácsolta neki a doktor. Ez ugyanaz a tanács, amit a bölcs orvos most Európának és Amerikának ad, amikor a diktatúrák szélvihara a demokrácia alapjait rázza meg.
a (majdnem) teljes interjú
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)